Onnan el 2.

A házuk előtt Nina még ült egy kicsit Luke szakadt tragacsában és nézte a kocsibeállót. Aztán odafordult Luke-hoz.
-Ne ide vigyél inkább, hanem a Mexico útra, fel a dombra.
Luke felvonta a szemöldökét.
-Nem vagyok taxis te ribanc.
-Ne baszakodj, Luke, kétszer nem áll fel neked egy éjjel. Kurvaélet. Vigyél.
A ház előtt ott állt az öreg ford. A házban világos volt és Aretha Franklin éneke szállt ki a nyitott ablakon, mint egy filmben. Nina kiszállt és odabotorkált a bejárathoz. Luke közben elhajtott. Nina hallgatta a dalt és elképzelte, hogy bemegy. Bemegy és azt mondja bocs, leülhetek. és leül arra az egyszínű egyszerű kanapéra és összeken mindent a mocskával. Elképzelte ahogy bemegy és kap egy teát és szürcsöli és nézi őt. Ő meg Ninát és nem kérdez semmit. Nem fog. Azt gondolja majd mindent tud a vér és a mocsok láttán. Azt gondolja majd, hogy Nina egy ribanc aki többre is vihette volna. Hogy milyen kár a csinos pofikájáért. Ő pedig csak ülne ott a teát szorongatva, felhúzott lábbal a kanapén és nem akarna megmosakodni és nem akarna válaszolni csak ülne ott és nézné ahogy ő néz rá.
-Kurva anyád. - morrantott az ajtó felé Nina és felállt.
szemben Gitta Hercegova vérebe vad üvöltözésbe kezdett. Areta Franklin a dal végére ért. Keyo pedig kinézett az ablakon, egyenesen Nina hátára.

-Jesszus Nina, mit csinálsz itt?!
Nina nem fordult meg. Megrázta a fejét, mint kinek esze ágában nem volt odamenni, és tévedés az egész. Nekiindult gyorsuló lépésekkel a lankás Mexico útnak. Keyo késve indult utánna asportszékben.
-Ne szopass Nina - kiálltott utánna - gyere vissza!
-Kellett neked a dombtetőre költöznöd, te barom. - puffogott Nina és haladt tovább. - Nem is tudom mi ütött belém. Uram isten.
Hosszan gyalogolt lefelé, majd befordult arra a hosszú utcára ami valahol két mérföld után a hazuk mögött megy el. Keyo lefékezett mellette.
-Ülj be. - mondta nyugottan.
Nina megállt de nem nézett rá. maga elé meredt, az aszfaltot fürkészve.
-Ülj be.
-
-Oké, akkor ne ülj be. Gondolom nem akarsz se rendőrt se orvost látni.
Nina kipillantott a fiúra.
-Fürdő? Kaja? Sör? - a szavak között Keyo egy egy másodpercet hagyott, amitől Nina végtelen hosszú felsorolásnak érezte.
-Nálad van?
-Mat? Nincs.
-Miért?
-Miért lenne?
-Nem megyek többet haza. azt akartam mondani neki.
Keyo bólintott.
-Erre van berendezkedve.
-Fasza. Még vágd is az arcomba micsoda egy ribanc vagyok.
Keyo csak nézte.
-Ne nézz így!
-Ülj be.
-Nem.
-Leviszlek az áruházig és veszünk nekd egy cipőt, oké?
-Oké.
Lassan szállt be. Vontatott volt még a lélegzete is. keyo nem mondott vagy kérdezett semmit. Gyorsan levitte az áruházhoz. a kihalt éjszakai parkolóban hagyta őt a kocsiban és begurult egy 37-es sportcipőért.
Nina nézte őt ahogy begördül a fénybe a sötétből.
-Mindig ezt csinálod, bazmeg, mindig. Amilyen egy szent vagy fel se jelentesz.
Nina átült a volán mögé és ráadta a gyújtást. Nézte egy pillanatig az áruház fénynégyszögét aztán a sötét országútra fordult és a gázra lépett.

Onnan el 1.

Átlépett egy pár szakadt harisnyás lábon. A folyosón amit előszobának csúfolt Franklink ketten hevertek. az egyik néha összerándult. A nappaliból beszűrődő basszus a ráfektetett sikító elektronikus sípolással teljesen kitöltötte az agyát. A szája száraz volt, a térde véres. A körmei letörtek és még mindig szorongatta azt a hajcsomót a markában, kicsit magaelé tartva, mint egy trófeát. A bejárati ajtó nemsokkal azelőtt nyílt ki, hogy ő odaérhetett volna. Mögüle a lépcsőről egy üveg vágódott az ajtónak, miután elsüvített a feje mellett. Az ajtó kinyílt. Ismerős férfi lépett be. Homályos, alaktalan vonásai közül érthetetlen zümmögés volt a hangja. Nina lehajolt, hogy kitérjen a felé induló karok elől és kisurrant a férfi mellett az előkertbe.
A beton érdes volt a talpa alatt. Lasított a kocsifeljárón és finoman kanyarodott el a brutális, embermagas kaktusz mellett. Lenézett a kezében szorongatott hajra és undorodva eldobta. Beletörölte a kezét a combjára tapadó miniszoknyába. Valahol a szikla után feljebb mászott a köveken és egy nagyobb mögött leült, aztán lefeküdt.
Hosszan nézte a csillagokat. A szája reszketett. Közelre nem látott rendesen és patakokban folyt a könnye is és az orra is. Levette a topját és belefújta az orrát. A térdén a seb nem volt jelentős. Úgy egy óra múlva visszabotorkált az útra és begyalogolt a városba. Mire a roncstelep hátsó keritéséhez ért már teljesn felsebesedett a lába. Benyomta a vasbolt biztonsági őrjének ajtaját. Luke Moss hátranézett. Pornot nézett. a farka a kezében feküdt mint egy uborka hal. Vastagon és lomhán. Nina rámeredt. Luke elrakta a farkát aztán végignézett a lányon.
-Veled meg mi a fasz történt.
-Vigyél haza.
Luke újra végignézett Ninán aztán bólintott.
-Jól van. - mondta egykedvűen és újra kibontotta a sliccét.

Nina

Tarkó fölött a kis konty, az arccsontok, a majdnem tökéletes testen a szűk felső - pont mint anya a fotókon, míg táncolt. A püffedt és elszineződött arc, a karikás szem és a szétcigizett hang meg anya az utóbbi években.

- Mikor múlik el rólam Anya árnyéka?

Nina ma is délután kelt, kereste a tükörben önmagát, de csak anyát találta. Meg Apát néha, finom ködbe vonva, távolian és megfoghatatlanul, esetleg Mat grimaszait, ha nagyon kereste. De ma csak Anya állt szemben, a mosdó túloldalán, kialvatlanul és enyhén másnaposan, savanyú-keserű szájízzel, arcfesték rosszul lemosott nyomaival és lila foltokkal a vállán.

- Szeánszra se kell járnom, elég a tükör - és ha az idézés mégse sikerül, megnézem a rokonokat még élve. Azaz félholtan... mert Anya nem egyszerre hal meg; lassan költözik át a pokolba. Mert hogy nincs már itt teljesen, az biztos. A pokol meg, vagy a túlvilág gusztustalanabb része időnként átlátszik rajta. Kinéz belőle, mint a halloween tökből a lámpás. Még láttam szépnek és fiatalnak, aztán összement a felére, megbuggyant, altatót szed szesszel, vagy beszív mint az állat. Előadja a hattyú halálát, aztán ha összerakjuk Mattel, kimossuk a hányadékból, folytatja ahol abbahagyta. Nem ott, mindíg kicsit lejjebb. Néha azt gondolom, korrektebb már ha meghal - nagyjelenet, drámai befejezés, happyend. Na, az ilyen gondolatsor után vagyok a legkedvesebb vele.

Nina halványan megmosakodott, míg a gyomra a hányást fontolgatta. Aztán kibékültek egymással és átballagott a konyhába. A napi első cigivel benyomta az első kávé felét, aztán kibámult a repedt ablakon. Mat a héten vágta oda a véletlenül megtalált vodkásüveget, na igen, anya stikában egyre többet iszogat. Nina felköhögött, a második cigivel mindíg kinézett némi anyag a hörgőiből. Aztán elcsitultak a dolgok odabent, és a lábujjkörmeit szemlélte egyre szúrósabb tekintettel. Úgy döntött, a felöltözés várhat, amíg újrafesti őket.

- Igazából sose tudjuk már meg, anyánk milyen volt. Vagy lett volna. Még él ugyan, de csak mint kisértet a házban, ahol időnként szakadt pasikat találok gatyában, ahogy matatnak a hűtő mélyén. Anya úgy mutatja be mindet, mint a vőlegényét, modoros szempillalengetéssel. Mióta nagyjából felismerem a gesztusok jelentését, sohasem volt egy jóízű, önfeledt mozdulata. Kecs meg báj, - köszönjük - az igen, meg világoskék hangon elsuttogott panaszkodás, ha pofonvágott is, benne volt a balettos kézjelbeszéd. Apánk mellett takaros kis középosztálybeli lett, ha valami értelmiségivel járt, elkezdett olvasni és átment tudálékosba. Ha meg valami trógert szedett össze, hozzá öltözött, a szókincse is átváltott egy hét alatt humán basic-ről szutyokra. Máig nem tudom, melyik is igazából. Szép volt, tehetséges, nem is hülye, azt gondolnád, talán tartotta, szóval tartja magát valamire. De nem: egy perc alatt mindent képes feladni egy kis szeretetért. Nem, az nem is kell feltétlenül, csak fogadják el.

- Rossz sorrendben születtünk, Anya: a te helyedben én kitartok, karriert csinálok és nem megyek hozzá egy kis törődésért a kibaszott kedves zsarnokhoz - aki mellesleg csóró. Csak a csúcson majd valami pénzes faszihoz. Akkor te meg már a készbe születsz bele és lehettél volna kis celeb apuci pénzéből. Anya meg jól konzervált hatvanasként tart tanácsadást a délutáni show-ban, hogy maradjunk szexisek és fiatalok X cég termékeitől. Aztán ha fáj a lelked, nem a saját lépcsőd repedt fokairól szednek össze betört fejjel, hanem fizeti a papi a szanatóriumot.

- Karrier - Nina nyújtózott egyet a kicsit még álmos macskák könnyedségével - na igen, az már nagyon kéne... Rohadt szemét világ, Anyából ennyi idősen balerina lehetett, talán a jobbak közül. Én meg gogotáncos vagyok a Jim's Showclubban.