Tomkóéknál gyülekeztek; bemelegítettek pár sörrel, aztán a buli hajtóerejétől feldobva átmentek Bazsóék házilag barkácsolt nyáribob-pályájára. Bazsó apja fogadta őket, és Gézát meglepte, hogy az emlékeiben nagydarabnak élő pasas néhány hónap alatt mennyire megrogyott.
- Te, mi van ezzel? – szólt oda a kisebbik Tomkónak, aki az utolsó kortyot nyelte a dobozos Budweiserből.
Kisebbik Tomkó böfögött, és vállat vonva marokra gyűrte a dobozt.
- Eszi a rák, asszem – vetette oda, aztán nagy léptekkel Bazsó felé indult – Na gyerünk, ünnepeltkém, izzítsuk be azt a pályát! Vagy hívjalak inkább szerencsétlen szarnak, akit jövő héttől már anyuci ugráltat?
Mindenki röhögött, az idősebb Tomkó, a haverjai, Oleg és Peta, meg Balu és Ricsi, akivel Géza, Bazsó és az idősebb Tomkó együtt jártak elemibe. Hihetetlennek tűnt, hogy a lúzer Bazsó egy hét múlva megházasodik, és elveszi a csajt, akit alig négy hónapja szedett fel a Balatonon.
Csúsztak párat, aztán újabb sörökkel, némi Unicummal és házipálinkával megtámogatva átmentek a Sipos-tanya melletti autóbontóhoz. Itt Oleg vezetésével sörösüvegekbe tömött lángoló rongyokkal célba dobást játszottak, és felgyújtották a Lukácsi múlt héten totálkárosra tört Hondáját. Bazsó már ezen a ponton kidőlt; ott hányt az autóbontó drótkerítésébe kapaszkodva, mialatt a két Tomkó cafatokra szaggatott gumiabroncsokat hajított a tűzre, és ordítva-röhögve körbeugrálták őket. Géza Bazsó mellett maradt, és amikor kijött belőle minden, egy üveg vizet nyomott a kezébe.
- Eszmélj, cimbora. Még el sem kezdődött igazán.
- Ja – Bazsó arcán üdvözült vigyor ült. – Balu lebeszélte egy Káró nevű csávóval, hogy hozzon csajokat.
Géza egy pillanattal később kapcsolt.
- Aha. Hé, nem az van, hogy ezt nem szabadna tudnod? Hol marad a meglepetés?
- Tudod, milyen az a köcsög. Nem bírja tartani a pofáját.
Aztán beesteledett, és miután Ricsi meg a két Tomkó búcsúzóul felgyújtott még egy kocsit, visszaballagtak Tomkóékhoz. Úgy szervezték, hogy ott legyen a buli, egyrészt mert Tomkóék szülei félig süketek, másrészt elszeparált lakrészük van, harmadrészt meg amúgy sem mernek beleszólni a fiúk dolgaikba. A testvérek Gézával ezért már korán reggel kihordták a felesleges bútorokat és egyéb cuccokat a házból, csak két asztal maradt a piának, plusz a székek, a kanapé, meg egy szűkös tánctér a nappali közepén. Ricsi múlt héten szerzett egy diszkógömböt egy ukrán csávótól, amit felerősítettek a csillár helyére, a csillárt meg kivitték az emésztő mellé a virágágyásba.
- Anyád nem fog pattogni? – kérdezte Géza, a csilingelő műkristályokat és gyertyaláng formájú poros lámpafejeket méregetve.
- Faszt se fog – felelte kurtán az idősebbik Tomkó, és az ügy ezzel le volt zárva.
Úgy kilencig viszonylag nyugodtan iszogattak, szívatták Bazsót, meg sztorizgattak mindenféléről. A két ukrán srác kifejtette a véleményét a múlt heti meccsről, de Tomkóék és Ricsi keményen leugatták őket. Ezen a ponton a hangulat kicsit megfagyott, de Bazsó, aki az arcára fagyott üdvözült vigyorral ezt a pillanatot választotta ki, hogy leforduljon a székről, gondoskodott az általános derültségről.
- Géza bátyám, aztán igaz az a sztori rólad meg apádról? – Balu hangja kásás volt az ordítozástól és a piától; a kezében egy félig teli vodkásüveget lóbált.
- Milyen sztori? – kérdezett vissza Géza, és feltápászkodott a kanapéról.
- Hát a nyulas…faszt, a tyúkos…nem, a farkasos! – Balu összekacsintott Ricsivel; mindketten röhögtek.
- Igaz – felelte Géza, és töltött magának egy kis Unicumot.
- Na, ne bassz! Tényleg megtámadott titeket egy farkas? – hajolt előre Oleg.
- Nem támadott meg.
Géza tisztán látta maga előtt az emléket. Öt éves volt, odakint eszeveszett hideg, Karácsony napja. Mivel nem volt pénzük tüzelőre, ételre is alig, az apjával elgyalogoltak a Nagyszállás melletti kiserdőbe fát vágni. Ott talált rájuk a farkas, háromszáz méterre a falu határától. A korai alkonyatban nem lehetett tisztán kivenni, de mindketten tudták, hogy nem kutya. Géza moccanni sem mert, a szíve a torkában dobogott. Figyelte az állatot, és a szeme sarkából érzékelte, ahogy az apja keze összeszorul a balta nyelén. Némán vártak, nem tudni, meddig, aztán a farkas egyszer csak megfordult, és elment.
- Akkor mi volt?
- Semmi. Megnézett minket, aztán otthagyott.
- Biztos olyan büdösek voltak, apám, hogy elment a gusztusa tőlük! – a kisebbik Tomkó teli szájjal röhögött, az arcán csorgott a nyál.
Aztán megérkeztek a lányok, és a buli hangulatában észrevehető lett a változás. Géza és Ricsi életre veregették Bazsót, míg Balu félrevonult a csajokat kísérő nyurga csávóval. A többiek a lányokat figyelték, akik kabátba burkolódzva, idegenül álltak a szoba közepén.
- Na! – tért vissza kisvártatva Balu széles vigyorral, a tenyerét dörzsölve – Anyagiak lerendezve, lássuk a medvét.
- Ne a medvét, a muffot! – kiabált közbe Oleg, mire mindenki röhögött, Bazsó szegény a leghangosabban.
A lányok mozdulatlan arccal elkezdték levenni a kabátjukat, miután egy szemvillanással ellenőrizték, hogy a csávójuk is visszatért a szobába. A kabát alatt szinte nem volt rajtuk semmi, csak combharisnya, tanga, meg melltartó. Hördülésszerű volt a csend. Balu öntudatlanul megnyalta a száját, és az idősebbik Tomkóra kacsintva beindította a zenét. Ricsi a szoba közepére ültette Bazsót, aki alig bírta tartani a fejét, annyira részeg volt, a lányok meg elkezdtek táncolni körülötte. Ringtak, tekeregtek, forogtak, és nem volt a szobában senki, akinek ne állt volna a farka perceken belül. A poénok sikamlósakká váltak, a fiúk egymást túllicitálva kiabáltak be a lányoknak, akik lárvaarccal tették a dolgukat, és semmire nem reagáltak. Bazsó vigyorgott, bólogatott, aztán minden átmenet nélkül, ájulásszerűen elaludt. A két ukrán székestől félrerángatta, és beállították az egyik sarokba, míg Balu az idősebb Tomkóval meg a Káró nevű csávóval félrevonult a konyhába. A lányok a vállukra terítették a kabátjukat, és próbáltak senkiről sem tudomást venni. Aztán visszatért Káró, és valamit súgott a fülükbe, Balu meg felhangosította a zenét.
- Na, akkor bulizzunk végre rendesen – kiáltotta, a lányok meg újra letették a kabátjaikat és táncolni kezdtek a szoba közepén.
Először csak nézték őket, aztán a piától és a farkuk követelőzésétől felbátorodva táncolni kezdtek velük. A hét fiú egymást félrelökve próbált a közelükbe jutni, míg a csávójuk vagy a szoba sarkában ücsörgött, vagy az udvaron szívta egyik cigit a másik után. Géza egy idő után elszédült a diszkógömbtől meg a szilvapálinkától, és inkább kiment, hogy ne a nappaliban hányja el magát. Addigra már csak egyetlen csaj táncolt, a másik Baluval eltűnt valahol a házban. Bent a többiek hujjogtak, és tapsolva biztatták a lányt. Géza nekidöntötte a hátát a veranda falának és mélyeket lélegzett. Tudta, hogy túl sokat ivott, és már érezte is a másnapi ordas fejfájás előszelét a halántéka mögött. Káró úgy lépett mellé, hogy észre se vette.
- Cigit?
- Kösz, nem. Így is olyan ízű a szám, mint a szar.
- Te tudod.
Némán álldogáltak egymás mellett, Géza égnek emelt fejjel, a homlokát törölgetve, a csávó a falnak dőlve, lassan fújva ki a füstöt. Aztán valami megváltozott. Odabent ugyanolyan hangerővel üvöltött a Prodigy, mégis, valami nem volt már ugyanaz. Géza összehúzta a szemét, és a fejét kicsit hátrafordítva figyelt. Nem voltak bekiabálások, röhögések. Elhallgattak a fiúk.
- Mi a… - kezdte mellette a csávó, és már mozdult is, Géza pedig követte.
A látványtól, ami odabent fogadta, egy pillanatig nem tudott mozdulni. A lány a szoba közepén feküdt a felgyűrt szőnyegen. A harisnyája legyűrődött a bokájára; a melltartót lehúzták a mellei alá, amitől a keblei felpúposodtak és előreugrottak. A feje fölött az idősebb Tomkó térdelt a karjaira nehezedve, és a farkát ki-be tolta a szájába. A lábait Oleg és Ricsi feszítette a padlóra, míg a kisebbik Tomkó épp a pöcsét ügyeskedte elő, hogy rámásszon.
- Mi a faszt csináltok? – kiáltotta Káró, mire a kisebbik Tomkó vigyorogva hátranézett a válla fölött.
- Benne van az árban, nem?
- Ha a lány is akarja – hadarta idegesen Káró – Azt mondtam, csak akkor, ha a csaj is benne van.
- Hát ez benne van – röhögött össze a kisebbik Tomkó Oleggel, és visszafordult a lány felé.
- Picsába – sziszegte az orra alatt Káró, és a zsebében idegesen kotorászva előhúzott egy újabb szál cigit.
- Géza bátyám, nem szállsz be? – kérdezte Peta, aki a lány lábai mellett letolt sliccel várt a sorára. – Soha vissza nem térő alkalom!
Géza érezte, ahogy a farka keményen nekifeszül a gatyájának, és kiszárad a szája. Nézte a csaj ringó melleit, és a szája fölött hörgő Tomkót. Aztán összetalálkozott a tekintete a lány pillantásával. Elkerekedett szemmel fordult Káró felé, aki zavartan félrenézett.
- Tíz perc – habogta – Tíz perc, és megyünk.
- Aha – mondta Géza, és előrelépett.
Az idősebbik Tomkót úgy kapta le a lányról, mint egy kutyakölyköt; a grabancánál fogva. Ricsi a piától belassulva, tátott szájjal figyelte; Oleg megeresztett egy erőtlen jobbost, de Géza félresöpörte a karját.
- Hé, baszd meg! – az idősebbik Tomkó csak most talált rá a hangjára a lány mellett ülve a szőnyegen, széttárt lábakkal és ernyedő farokkal. – Baszd meg, te fasz, már majdnem kész voltam!
Géza nem törődött vele, a kisebbik Tomkót figyelte, aki eltorzult arccal indult meg felé, de Géza ökölbe szorított kezét és arcát látva jobbnak látta meghátrálni. Káró idegesen járkált körülöttük, aztán felkapta az egyik kabátot a kanapé mellől, és a lányt felsegítve a vállára terítette. Géza mögöttük ment, és míg Káró előkerítette a másik csajt is, kint várt a lánnyal. Nem szóltak egymáshoz egyetlen szót sem. Végre a csávó előkerült a másik lánnyal, és idegesen biccentve Gézának, kifelé indult az udvarra.
- Hé – állította meg Géza. – Láttad, igaz…?
Káró orrcimpái kitágultak.
- Mit?
- Láttad a szemét, nem? Láttad, hogy sírt, nem?! – Géza hangja egyre emelkedett.
- Nem vagyok egy Rambo, baszd meg – vetette oda Káró idegesen – Mégis, mit kellett volna tennem?
Géza megcsóválta a fejét.
- Húzz a picsába innen.
Káró elhúzott. Egy hónap múlva jelentkezett először, hogy Géza kísérje el a lányokat egy másik buliba, és ha szükséges, védje meg őket.
A harmadik hívásnál állt kötélnek.
