-Anya?
Mat benyomta az ajtót. Bentről sárgás derengés volt csak a fény amit a reluxa beengedett. A nagyszoba káosza rosszabb volt a vártnál. Mat arrébb tolt egy fotelt, hogy eljusson a túloldalra. A dohányzóasztalon cigarettacsikkek és sörösüvegek henteregtek. Óvszeres csomag, egy törölköző és egy csendben rothadó negyed hamburger.
-Nina?
A csend még alapjában véve nem jelentett bajt. Mindketten aludhattak is reggel hétkor. Mat óvatosan anya szobájához ment, egyszerűen azért, mert az volt közelebb. Benyitott. A szoba levendula és hugyszag keverékében fürdött. Anya az ágy mellett feküdt és reszketve aludt. Mat lehajtotta a fejét és mély levegőt vett.
-Anya. gyere.. - felemelte a parányi asszonyt és felültette az ágyra. Az álomittas szemekkel próbált fókuszálni. Észre sem vette, hogy Mat lehúzta róla a pólót és a félig lecsúszott tréningalsót. A szekrényben talált káoszból nagyjából tiszta hosszú ujjú pamutpizsamát kotort elő és belehúzta az idős asszonyt.
-Gyere, anya. Feküdj le. - hangja zavart vakkantások sora volt. Halkan és erőtlenül beszélt hozzá, de a keze határozott volt és erős.
Anya nem szólt semmit. Nem értette mi történik. Az ágy finom puha volt. A takaró meleg.
-Kis Sutám. Van pite a tálon, egyél. - mondta reszketeg hangon. Mat ránézett és összeszorította a száját. Visszament a nappaliba és elkezte keresni a gyerekvigyázót. Negyedóra kellett mire megtalálta a kanapé alatt.Valaki rálépett. Darabokra tört.
-Remek.
Nina a szobájában volt. Mellette az ágyban girhes spanyol srác horkolt. A koszhadt ágyneműből különböző tetovált testrészek lógtak ki. Mat percekig nézte őket. Próbálta felidézni a szeretetet amit valaha érzett a nővére iránt. Nem találta azokat a lobogó indulatokat. Se a féltékenységet, se a szeretet. Harag volt és csalódottság. A csalódottság elhatalmasodott a harag felett.
Kiment a szobából és összepakolta anya szobáját, kedvesen válaszolgatva anyja kérdéseire melyek az iskolai eredményeit firtatták. Aztán elment a kóreaihoz és vett egy másik bébicsőszt.
-Szia! Figyu, lenne egy kis meló, ha érdekel.
-Szia Gus. Mondd mi az. Ahogy most állok kb minden érdekel.
-Bioszféra 2?
-Jah. Kint van Tucson határában az az üvegházkomplexum. Hippik játszottak benne űrbáziosost gimis koromban. Mi van vele?
-Aha. Megvette az egyetem és van pár épület amit lebontanak. De előtte forgatás lesz ott. Megyek világosítani, de kellene valami aszisztens mellém, aki maga is látja mi a pálya és elég gyakorlott, hogy ne jöjjön zavarba a hülye helyszíntől. Rád gondoltam.
-Tök jó. - Mat hangja nem tükrözött érzelmeket. Gus hangja elég volt, hogy zavarba jöjjön. Idegesen rugdosta be a kanapé alá a sörösdobozokat anya nappalijában.
-Mennyit fizet?
-Ötszázat.
-Oké. Hány nap?
-Tíz. 0-24-ig.
Mat megállt. Nézte a millió folttól mintásnak tűnő öreg padlószőnyeget. A kanapé alól kilátszottak az imént alárugdosott sörös dobozok.
-Adj egy órát.
-Kevés a pénz?
-Adj egy órát, oké? - érezte hogy a hangja mennyire kétségbeesett.
-Oké. - Gus hangja könnyed volt. - Simán. Úgysem dolgoznék mással. Megvárlak oké? Este hívlak, végülis csak pénteken kezdünk.
-Kösz. Tényleg kösz. Hívlak.
-Hallo, Keyo?
-Szia! Mi az?
-Mi ez a zaj?
-Uszoda... Nem ismerős? Most végeztem. Aula. Hallga csak! - hangja vidám volt, szinte énekelve beszélt. Matból elszállt a stressz.
-Figyu, beszélhetnénk ma valamikor?
-A Spanyolnál ebédelek. Dolgozol ma?
-Hát... Odamegyek, ha gondolod, de már nem nagyon melózom nála. Levette a salátákat az étlapról. Többet keres a fött cuccon azt mondja...
-Aha. Akkor beugrom hozzád és viszek kaját, hm?
-Jó. 1-körül?
-Aha. Mondjuk. ...
-Keyo?
-Fű apám. Olyan csajok mászkálnak itt. Imádok úszni járni, mondtam már? - jókedv és életerő vastag patakokban bugyogott Matre a telefonból.
-Menj, csajozz.! Valami husosat hozz nekem, jó?
-Okké!
Kitakarított az anyjánál. Rendesen. alaposan. Kidobált mindent a nappaliból. Kiporszívózott és elmosogatott. Anya szobáját átszellőztette és ágyat is húzott. Nina és a spanyol végigaludták az egészet. Anya kiült a verandára. Egész normálisnak tűnt. Aztán egyszer csak újra a földön feküdt vacogva.
-Szia! Már megvettem. Nálad megsütjük ok?
-Nem érek haza. Be kell vinnem anyámat a kórházba, a'szem.- Mat hátrasandított a hálószoba felé, mintha félne, hogy rajtakapják.
-Oké, akkor arra kanyarodok.Mi történt?
-Folyton elesik, vagy nem is tudom. A földön kuporog ha magára hagyom. Nem hiszem, hogy esés... azt meghallottam volna most.
-10 perc és ott vagyok.
-Jó... kösz.
A kórház parkjában ültek. Keyo lecsatolta a protézisét és fintorogva masszírozta a térdét. Mat nézte a virágokat.
-Hazaküldik, érted?
-Jah.
Mat csóválta a fejét.
-Megoldom. Persze.
-Jah.
-Meg szoktam.
-Jah. -Keyo felnézett. - És most?
-Valahogy meg kell értessem Ninaval, hogy anya nincs jól és valahogy rá kell bírjam, hogy segítsen. Hazaköltözök és úgy talán.
Keyo nézte a barátját, várakozón, szinte tudományos érdeklődéssel.
-Senkit nem lehet megváltoztatni.
-Mi van? - Mat úgy nézett rá, mintha eddig észre sem vette volna hogy mellette ül. - Jah, persze hogy nem.
-Hallottad a dokit, nem? Azt mondta sokkal jobb lenne neki az otthonban.
-Persze. Pénzéhes fasz.
-Mat! Nem tudsz róla gondoskodni. Se te se a hülye húgod.
-Tudod milyen drága az az otthon?
Keyo bólintott mintha várta volna a kérdést.
-Igen. Pontosan tudom, melyik milyen drága. Tudom, hogy melyik mit nyújt és szerény lehetőségeimmel utánna néztem, hogy a bentlakók hogy vannak.
Matnek elvörösödött az arca.
-Mi van?
-Semmi. Tényleg gondold végig. A húgodra nem támaszkodhatsz. anyád olyan mint egy kétéves. Alig áll a lábán és teljesen nincs eszénél.
-Nem tehetem be egy otthonba!
Keyo sóhajtott egyet és visszacsatolta az egyik protézist.
-Oké. Akkor találd ki hogy legyen és úgy csináljuk.
-Nem kell semmit csinálnod. Ez az én családom és az én problémáim.
-Oké.
Mat felpattant és a telefonján kezdett matatni Gus száma után. Aztán Keyora nézett.
-Ne haragudj.
-Te ne haragudj, hogy folyton beleugatok az életedbe.
-Kaptam egy melót. 10 nap. Egész nap. Jól fizet. - megrázta a fejét mint aki maga sem érti hogy keveredett ebbe a helyzetbe. - De így... Le kell mondanom.
-Mi a baj az otthonnal?
-Az olyan elfekvő. Érted. Kórház.
-Nézz meg párat. Komolyan.
-De ha meg is nézem és nem tudom... jó valamire is. Akkor sem tudom kifizetni.
-Az legyen annak a napnak a problémája, oké? Lehet, hogy ki tudod. Lehet hogy ez a meló behúz újabbakat és hirtelen stabil egzisztenciád lesz. - elmosolyodott. - Simán.
-Egy másik ember életéről döntök. Érted? Borzasztó.
-Aha. Mikor gumit húzol dugáskor akkor is, és mikor volán mögé ülsz akkor is. Hm?
Mat összevont szemöldökkel nézett Keyora.
-Te nem vagy normális.
-Aha. Nah, lábra kaptam. Jössz? - nézett hátra a válla felett miközben visszaindult a kórház aulája felé.
