Lendület

Olyan tavasz volt mikor kint akart gurulni az utcán, a sima aszfalton, mintha repülne, olyan gyorsan. Érezni akarta a szelet az arcában, érezni ahogy a haja közé fut a levegő, hunyorogni a napsütésben és száguldani amilyen gyorsan csak bír, érezni az izmait a lélegzete erejét. Ezt akarta egész délelőtt. Ezen járt az esze ha kinézett az ablakon a tanteremből. És a nagyszünetben kis is gördült a kosárpálya széléhez. Előkapta az uzsonnáját és körülnézett Matet keresve. Mat persze nem volt sehol, mert nagyszünetben menzás lévén bennt kellett kuksoljon az ebédlőben. Keyo egy pillanatig sajnálta hogy nincs Mat itt vele, de aztán szájában a szendviccsel nekilendült a lejtőnek ami a suli hátsó parkolójához vitt, kellően meredeken és szélesen. A felénél már égnek emelte a kezét és hagyta hogy a szendvics kiforduljon a szájából akkorát kiálltott. a parkolóban nem volt sok autó. Simán tudott fékezni. A szendvicset visszazserezte az öléből és már indult volna vissza fel a kosárpályához, hogy guruljon mégegyet mikor meglátta a lányokat.

Lin, Kata és Jenny veszekedtek. Lin és Kata Jennyt lökdöste és szidta. Jenny csak állt, mint valami bábú és hagyta. Aztán valami állatias villant a szemében és ököllel csapott Lin arcába. Keyo ismét elengedte a szendvicset. Lányokat addig nem látott verekedni. A két lány is meglepődött. Megálltak egy pillanatra. Jenny azonnal elszaladt, ki a parkoló sorompója mellett ki az utcára. Szőke copfjai messze lobogtak.

Linnek erősen vérzett az orra.

Onnantól Keyo csak azt leste mikor bukkan fel Jenny újra. Mit csinál? Kivel beszél és egyáltalán milyen mikor rásüt a nap, milyen a folyosón milyen a hangja amikor felel és hogy hordja a haját?

Úgy egy hónap múlva Jenny a lenti padon ült egyedül. Keyo odagurult mellé. Addigra tisztázta magában, hogy Jennyvel akar lenni. Dumálni, suliba járni és gurulni is. Azt amit amúgy járásnak hívják, és lehet olyankor csókolózni is. Nem volt igénye csókolózásra, de ha Jennynek van, őt nem zavarja a dolog - gondolta. Összeszedte hát minden lazaságát és természetességét és odagurult Jennyhez.

-Szia.

Jenny ránézett aztán elnézett mellette, ki az utcára.

-Nem akrtalak zavarni, csak gondoltam jobb együtt ebédelni, mint egyedül.- Keyo hangja magasabb lett a szokásosnál, aztán hirtelen ugrott egyet és mélyre váltott. Keyo utálta ezt.

Jenny látványosan elfordult.

-Vársz valakit? - Keyo kilesett az utcára.

-Mit akarsz?

-Gondoltam járhatnánk. Lehetnél a barátnőm. Hoznám a táskád a suliba menet. - Keyot elragadta a képzelet és csak úgy tódultak a szájára a könyv és filmélmények jelenetei. - Együtt kajálnánk és egymás mellé ülnénk és én felolvasnék neked a kedvenc könyvemből te meg elénekelnéd azt a Bon Jovi dalt amit amúgy is dúdolsz.

-Tünj el innen nyomorék.

Keyo megdöbbent.

-Nem vagyok nyomorék.

-Nincs lábad basszus. Ki akarna veled lenni a nyomi haverodon kívül. Sosem lesz senki a csajod, Changwani. Kopj le. Undorító vagy. - sziszegte az arcába és felpattant. Keyo egy pillanatra levegőt sem bírt venni.

Aztán becsöngettek, aztán kicsengettek. aztán Mat megtalálta.