Az ismeretlenbe vezető, de patinásra kopott lépcsőkön kézen fogva mentek fel. Karcsú alakjuk árnyékára egy óriásé vetült: Loo szuszogott mögöttük a bőröndökkel. Könnyebb lett volna a lejtős feljárón, de szép volt így: anya keskeny keze olyan volt Mat kezében, mint a kulcs a zárban.
Anya ragaszkodott a kosztümhöz, karcsú lábain harisnya, szépen fésülve, tartása egy díváé. Csak a szeme figyelt éppen ritkán pislogó, rezzenetlen figyelemmel valami belső látványra.
Az otthon a várakozásokkal ellentétben nem volt átható vizelet- és kórházszagú. A recepción civil ruhás nővér, társalgóban félbemaradt dámajáték ujjhegy-koptatta korongjai. Mat fejében rövid felvonásokra szakadt a délután. Tompán hallott mindent, aláírta a szükséges papírokat, a fülében távoli mormolás maradt az igazgató harsány előzékenysége. A hivatalos percek után újra lépcső a lift helyett.
A százharminckilencesig két nyitott ajtó, az egyiken benézve csukott szemű öregember szobája látszott, a másik mögött infúzió-állványos, fertőtlenítő szagú nagybeteg. Mat Anya keze után nyúlt és ő belé karolt a folyosóin, dúdolva jött vele. Aztán úgy mosolygott, mint aki elégedett az utolsó duettel. Mat torka összeszorult: még a kanyar és ott vagyunk.
A kilincs az engedékeny fajtából való volt, mögötte a kétszemélyes szoba csinos, még lakótárs nélküli.
Aztán valami nővércsicsergés és Anya már átöltözve nézett körül. Mat kimért mozdulatokkal pakolta szekrénybe a bőrönd tartalmát, - valamiért meg kellett számolnia mindent - de egyszer a pulóverek is elfogytak. Aztán felnézett és gondolatban exponált: a padlón egy ablaknyi tömör ragyogás - azon túl Anya ült a fotelben, majdnem békés arccal, a saját rémeire rebbenő tekintettel.
Anya ragaszkodott a kosztümhöz, karcsú lábain harisnya, szépen fésülve, tartása egy díváé. Csak a szeme figyelt éppen ritkán pislogó, rezzenetlen figyelemmel valami belső látványra.
Az otthon a várakozásokkal ellentétben nem volt átható vizelet- és kórházszagú. A recepción civil ruhás nővér, társalgóban félbemaradt dámajáték ujjhegy-koptatta korongjai. Mat fejében rövid felvonásokra szakadt a délután. Tompán hallott mindent, aláírta a szükséges papírokat, a fülében távoli mormolás maradt az igazgató harsány előzékenysége. A hivatalos percek után újra lépcső a lift helyett.
A százharminckilencesig két nyitott ajtó, az egyiken benézve csukott szemű öregember szobája látszott, a másik mögött infúzió-állványos, fertőtlenítő szagú nagybeteg. Mat Anya keze után nyúlt és ő belé karolt a folyosóin, dúdolva jött vele. Aztán úgy mosolygott, mint aki elégedett az utolsó duettel. Mat torka összeszorult: még a kanyar és ott vagyunk.
A kilincs az engedékeny fajtából való volt, mögötte a kétszemélyes szoba csinos, még lakótárs nélküli.
Aztán valami nővércsicsergés és Anya már átöltözve nézett körül. Mat kimért mozdulatokkal pakolta szekrénybe a bőrönd tartalmát, - valamiért meg kellett számolnia mindent - de egyszer a pulóverek is elfogytak. Aztán felnézett és gondolatban exponált: a padlón egy ablaknyi tömör ragyogás - azon túl Anya ült a fotelben, majdnem békés arccal, a saját rémeire rebbenő tekintettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése