Lisett

A szél bevágott az ablakrésen, megborzolta a haját. Mitchell keze alatt az öreg autó úgy folyt az úton, mint valami lomha tengeralattjáró. Lisett nagyon élvezte az utazást. Jó volt Mitchellel lenni. Néha megérintette a fiút. Mitchell nem mondta meg hova mennek pontosan. Csak annyit, hogy egy hosszú hétvégére elugranak egy szállóba Sierra Vistába. A kávé langyos volt, a napozóágyak árnyékban is forróak. A trágyaszag az ebédlőben is érezhető volt. Lisett egyre jobban feszengett. Mitchell állítólag nem érezte, vagy nem érdekelte a sok kényelmetlenség. Lisett végül durcásan kijelentette, hogy elege van ebből. menjenek máshova. A szálló apró volt, és annak dacára, hogy könnyen lehetett benne élni, mivel nem volt egy küszöb vagy lépcső sem, nem szólt sehol tévé vagy rádió, rend volt és jól körülhatárolt terek, Lisett nem akart maradni. 3 órája voltak a szállóban. de már topogott az idegtől, annyira zavarta a szag.
-Erdőt szerettem volna, réteket. Ha már utaztunk két órát, egy harmadikkal nyerhettünk volna rendes erőt, nem?
-Lehet. -Mondta ugyanolyan jókedvvel Mitchell - gyere nézzünk körül kint is.
-Ehh. - puffogott, de ahogy Mitchell kézenfogta megadta magát. Kimentek az épület mögé. Itt a délutáni nap mégjobban felerősítette a trágyaszagot.
-Milyen állat van itt, basszus?
-Nézd meg. - kuncogott Mitchell és Lisette tenyerét óvatosan ehy meleg szőrös felülethetz érintette. nagy volt, magasabb, mint Lisette. persze az első érintéskor tudta, hogy ló lesz. De más érezni, tapintani, hallgatni egy lovat, mint tudni, sejteni, hogy ott van. Gyerekkorában végigtapogatta az állatkertben megfogható összes állatot. Rég volt. Már alig emlékezett rájuk. Ez a ló olyan türelmesen várt, szinte moccanatlanul míg Lisett felméri a formáit, hogy egészen meghatódott tőle.
-Sziasztok! Liz és Mitch? Judy vagyok. Háromra vagytok ugyan beírva, de úgy alakult, hogy már most kimehetünk, ha van kedvetek? -lépett hozzájuk egy lány.
-Szia! Igen, szeretnénk. - válaszolt határozottan Mitchell. Gyere Lisett, és nehogy tiltakozni kezdj.
-Először itt bennt teszel pár kört, hogy lássuk hogy vagy te a lóval. Ő Lejla, sokat látott tapasztalt kanca. Nyugodt, türelmes és kifejezetten előzékeny ló. Ő pedig Heidi, a lánya, hasonlóan jó tulajdonságokkal. Őt szántam neked Mitch. Bár tudom, hogy ültél már lovon, és nincs szükséged speciálisan tréningezett állatra, de ők ketten dolgoznak igazán jól együtt. Úgy gondoltam akkor érzitek legjobban magatokat ha a hátasaitokra maximálisan rábízhatjátok magatokat.
-Így van. Köszi.
Lisette csak fogta a lovat és hallgatta a beszélgetést. Annyira megijedt, hogy szólni sem bírt. Aztán odasimult Mitchez és úgy suttogta az ingébe, hogy nem akar menni, mint egy félős gyerek.
-Ne bolondozz. Ló. Okos, érzékeny szerető lény. Nem fog ledobni. - suttogta vissza a fiú.

A tempo relatív. a száguldás érzetét adhatja a szél is, vagy az izmos test a lábai között. A hangja ahogy levegőt vesz, vagy a sörényének ritmikus cirógatás a kezén. Az első negyedóra görcsös volt. Csak úgy patakzottak a könnyek az arcán. aztán kimentek a szabadba és megszűnt a félelem. A ló futott. Nagyon hosszú távon gyorsított fel, úgy, hogy Lisett észre sem vette. hallotta a másik lovat is, hallotta Mitchellt hogy kurjongat.

Az összes spóroltpénzüket elköltötték loveglásra és csak hétfőn hajnalban indultak vissza a városba.