Panka

Lefutott az uszodáig. Ott lassított kicsit, aztán átvágott a pesti oldal felé. A futójárdán nagy volt a nyüzsgés, nem volt kedve beállni a tömegbe és felvenni valaki más tempóját. A kavicsos utakon rosszule esett a futás, a fűben csúszott a cipője. Végül a japán kertnél elbotlott. Ült az ösvényen és lehorzsolt térdéből piszkálta ki a kavicsokat.
A tappancsok sietős neszét hallotta, de nem kapcsolt időben. A lelkes nedves orr a karja alatt furakodott be és a rövid zsemleszínű szőr érintése a combján régi emlékeket hívott elő. A vizsla gyors leffentéssel  arculcsókolta és már szaladt is tovább. Aztán megkerülve a pár méterre álló fát visszaloholt és szakértő szemmel méregette Csillát. Ő elfelejtett minden kényelmetlenséget a kutya láttán, mert eszébe jutott a saját vizslája. Szegény jószág rég az örök réteken futkos, de még most is feltámad Csillában a hiánya ha kutyát lát. Ez a vizsla fiatal, csupaizom állat volt. Nyargalászott, de mindig visszatért hozzá. Amikor Csilla minden apró kavicsot kipiszkált a sebből és egy pártól kapott egy papírzsepit is amivel letörölhette, feltápászkodott. A kutya pedig mint egy varázsütésre leült elé és okos fejét kicsit oldalra billentette.
-Hol a gazdád?
A kutya füle kissé megemelkedett, de az állat nem mozdult.
Csilla megsimogatta. Az eb lelkesen csóvált és dőlt neki.
-Panka! Panka! - kiabált egy futószerkós fickó, kissé megizzadva valahol a réten. A kutya szemöldöke meg megugrott a kiálltásokra.
-Te vagy Panka, igaz?
Az eb erre nyelvét kilógatva hanyattfeküdt és seperte a kavicsot a nagy csóválással. A férfi közben odaért hozzájuk. Térdéra támaszkodva fújta ki magát. Aztán felegyenesedett és kezet nyújtott a kutyát dajkáló Csillának.
-Szia! Tamás vagyok, ő Panka, az alkalmi süket eb.
-Csilla - fogadta a felé nyújtott erős kezet - nagyon jó fej a kutyád.
Tamás mosolygott egy pillanatot és végigmérte Csillát.
-Mi van a lábaddal?
-Semmiség.
-Van nálam ragtapasz, várj csak. - és elkezdett az övtáskájában kotorászni. Jogosítvány, slusszkulcs, mobiltelefon és egy pár szinházjegy került elő, majd egy sovány csomag ragtapasz és egy kombinált bicska. - Megvan! Mutasd...
-Nem kell, igazán. - Csilla zavarba jött, dejól is esett neki a fickó magabiztossága. Pirospozsgás volt a futástól. Világoskék szemü, göndör nagyon rövid sötét hajjal. A kutyája végig ott élveszkedett a lábuknál. Gondosan leragasztotta a sebet majd felegyenesedett. Ahogy a maradék pár ragtapaszt az övtáskába tuszkolta a szinházjegyek kirepültek.
Csilla szeme elbűvölve követte.
-Humanrabbits. Valami artistás ügy. Franciák.  - vonogatta a vállát Tamás. - De nem tudom elmenjek e. Kaptam az egyik ügyféltől. - kisfiúsan mosolygott és úgy nézegette a jegyeket, mintha nem is sz övéi lennének.
-Persze, hogy menj el. Az ilyenek legtöbbször varázslatosak.
-Ismered?
-Nem, des krétakör jó, a francia cirkusz jó, az artisták jók. nagyon nem nyúlhattak mellé.
Tamás hosszan nézte Csillát. Egyik kezében még mindig a jegyeket szorongatva, a másikkal Panka oldalát veregette. Aztán a kutya elszaladt.
-Találkozzunk ott. - Mondta a leg természetesebben és Csilla kezébe nyomta az egyik jegyet, aztán a kutya után szaladt.
- Szia. - mondta Csilla és hosszan nézett utánnuk.