Apák - fiúk

-Nézd! Nézd! Ott balra. - kiálltott Mat.
-Jah.
-Mondom! -  úgy kapott a kormány után, hogy véletlenül bemosott egyet Keyonak.
-Hé! Ez nem az autóban verekedős jelenet!
-Fékezz!
-Kurvaélet.
-Ez csak egy kibaszott parkoló, Keyo. Nem igaz, hogy nem tudsz egyszerre figyelni a kezedre meg a lábadra.
-Jah. Csak tudod tele van autóval. Érted. nekem meg nincs jogsim. Érted.
-Hát ha így folytatod nem is lesz.
-Másoknak hogy lesz? Először nem tudják, nem?- Keyo leállította a motort. - Na várj csak. Te hogy is tanultál meg vezetni?
Mat elkerekedett szemmel meret Keyora. Aztán hátra dőlt az ülésben és rádöbbent, hogy valóban. keyonak fogalma sem lehet róla.

Azon a nyáron utazott Keyo Londoba az apjához. Az volt mindketejük leghosszabb nyara. Keyo a nyáriszünet első napján délután indult a gépe. Gari szája habzott a dühtől, ezért annyira összeszorította, hogy nem is látszott, hogy van szája. Keyo teljesen el volt szállva a boldogságtól. Napokkal az utazás előtt sem lehetett már vele beszélni. Így Mat nem ment vele a reptérre, csak eltekert a házuk előtt és integetett neki.
A következő hétvégén Matékohoz beállított az apja. Hugi valahol Tucsonban volt a haverjaival. Anya meg csak állt a konyhában, kezében a hámozókéssel és egy görbe répával és bámulta apát.
Apa magas volt és csontos. vadászkabátban volt és ingben. Egy kopott Ford Rangerrel állt a ház elé. Egy pillanatra megtorpant a konyhába lépés után aztán odament anyához és kivette a kezéből a kést és a répát. Anya arca kifejezéstelen volt.
-Nem tudtam jönni. - mondta apa csendesen. szomorú szeme el-elrebbent anyáról. Mat a konyhaajtófélfáját támasztotta és gyűlölte, hogy nincs a kezében fényképezőgép.
-Nem tudtál.
-Nem. De most itt vagyok, látod.
-Itt. - anya hagja csak egy szintelen visszhang volt csupán. Bámulta a férfit aki annyire szeretett valamikor, azzal a kifejezéstelen tekintettel amivel hipnotizáltak bámulnak.
-Behozom a cuccom.
-Be.
Apa megfordult és szembe találta magát Mattal. Végignézett a nyurga fiún aki elfehéredő ujjakkal markolta az ajtófélfát. Apa arcán szétterült egy szomorú mosoly.
-Szervusz Mateus.

Másfél hónapig maradt. A harmadik héten megtanította autót vezetni a Sears parkolójában a Ford Ranglerrell. aztán hazajött a Hugi és széttépte apát. Hol az ölében ült, mint valami szajha. Hol éles, majdnem villás nyelvével tépte darabokra puszta szavakkal. Volt amikor késő estig beszélgettek komolyan, mint két jóbarát. Mat képtelen volt bármire is. Tette amit mondtak neki, válaszolt ha kérdezték, de nem kérdezett és nem mesélt az életéről. nem mutatta meg a fotóit és nem tudakolta meddig marad.
Anya úgy csinált, mintha apa sosem ment volna el. Mintha mindig is így éltenk volna. Aztán kedden reggel nem volt ott a Ford és apa cucca sem. Anya ült a verandán hálóingben és lassan nyikorgósan ringatta magát a nyugágyban. Mat lefényképezte, aztán bement reggelit csinálni. A Húga sem volt sehol, mint rendesen.

-Gondolom az apák szokták. - nézett Keyora a Sears parkolójában feleszmélve az emlékekből. Keyo elröhögte magát.
-Akkor kezdjük előlről, és légy velem türelmesebb, apa.