Apák - fiúk

-Tucsonba? - Gari keze villámgyorsan kezelte a vasalót. Felnézett a fiára és bal szemöldöke gúnyosan szaladt fel. - Akkor már elegendő lenne az is, ha beülnél Miss Howard háztartástan óráira. Pf.
Keyo nézte az anyját és már felkészülten várta lecsapást.
-Tucson is elég jó lesz, nem azon múlik. - pillantásuk találkozott. Gari csóválva fordította figyelmét a vasalás felé.
-Nem azért güriztem ennyit, hogy ne tanulj tovább. Meg kell állnod a saját lábadon. Nem leszek itt mindig, hogy megtartsalak ha gurulni kezdesz.
-Nem kezdek gurulni.
-Pff. Nem, persze, hogy nem.
Keyo megvonta a vállát és kigurult a nappaliból. Odagördült az íróasztalához és belépett Gari levelezőjébe. Rákeresett a Mark Changwani névre és megdöbbent a találatok nagy számától. Gari több tucat levelet váltott Keyo apjával az elmúlt hónapokban. Keyo beleolvasott és egyre jobban elfutotta a düh. Az apja hívta Londonba. Szerette volna ha angol egyetmre jár. Szerette volna ha vele lakik, de Gari nem mondott erről semmit neki. Marknak pedig azt írta, ha Keyonak nem jut eszébe az apja, ő nem segíthet. Keyo dühében sírt. Gari bekopogott az ajtón és már lépett is tovább.
-Ne bömbölj. Nem vagy már óvodás. - hallotta az anyja dorgálását a folyosón távolodva a mosókonyha felé. Keyo az ajtóhoz vágta az egeret. Kipattant a kocsiból. Előkotorta a szinte sosem használt műanyag protézist és beletuszkolta a lábát a vékony szivaccsal bélelt rózsaszín műanyagba. Folyt az orra és patakokban folytak a könnyei. Felállt, felkapta a pulcsiját és kibotorkált a szobából, ki a házból, végig a kerten ki az utcára. Ott aztán engedett az indulatnak és elkezdett futbni. Látta magát az ablakok üvegén visszatükröződni, esetlen botladozás volt az nem futás. A Kerringtonék kocsibeállójában el is botlott és beesett a gondosan ápolt virágágyásba. Bergék garázsához mocskosan és zihálva ért már. Lehorzsolt bőrrel és iszamos arccal. Homlokát az ajtóhoz nyomva próbált levegőhöz jutni, aztán mikor megnyugodott kicsit benyitott.
Mat fennt volt a laborban. Keyo hallotta a leszűrődő hangfoszlányokat. Mat O.Childrent hallgatott akkor már vagy egy hete folyamatosan. Keyo letelepedett a kanapéra és lecsatolta a protézist. Térdcsonkja kisebesedett a szokatlan igénybevételtől és sajgott is mindkét izülete. Aztán hátradőlt és próbálta összeszedni magát.
Mire Mat lejött Keyo már a gép előtt ült és túl volt egy hosszú levélen és egy jegyfoglaláson.
-Repülsz?- hajolt a válla felett át Mat?
-Aha. Ha minden jól megy, Londonba.
-Az összes pénzed elmegy a jegyre, hallo. - Mat idegesnek tűnt.
-Tucson. - bólogatott Keyo. - nem baj. Majd megoldom.
-Persze, mindent. - bólogatott Mat és kivett a hűtőből két pizzát. - De amíg megsül igazán összeszedhetnéd magad. Tudod hol a zuhany. Ragtapasz van a polcon a bögrében. És látod nem is kérdezek semmit.
-Mert igaz barát vagy és jó megfigyelő. - tette hozzá Keyo színpadias hangon.

Két hét múlva a reptéren gurult önerőből. A stewardes mosolygott. A gépen a kaja szar volt, a hely szűk, az idő lassú és nyúlós. London hideg volt és nedves mint egyx béka. Az aszfalt feketén csillogott az esőben, az apja kocsit küldött érte, de a sofőrt meglepte a kerekesszék. Az apja lakása nem volt bejárható kerekesszékkel és az apja feleségének zavaránál csak az apja csalódottsága volt nagyobb. Udvariasak és mosolygósak voltak vele és biztosra vették, hogy Gari nem tanította meg őt kóreaiul, ahogy láthatóan abban is biztosak voltak, hogy műlába van. Második nap Keyonak annyira elege lett ebből, hogy odahívta az apját a kanapéhoz, ahol naphosszat ücsörgött.
-Hálás vagyok, hogy meghívtál. Kérlek segíts jelentkezni az UEA-ra. Aztán már nem is zavarnálak tovább.
Mark Changwani idegesen fészkelődött. Megtörölte a szemüvegét, kortyolt a teájából aztán kikapcsolta a tévét.
-Elég drága az a képzés.
Keyo meglepődött.
-11 000 font, 130 a könyv hozzá. Szerintem ellakok egy hostelban addig a 9 hónapig amíg tart. Simán kijövök a Garinak küldött pénz feléből. A másik felét küldd neki nyugodtan.
-Melyik szakról beszélsz, fiam?
Keyot megütötte a fiam szó.
-A számítástechniaról.
-Ó. - Mark megkönyebbült. - Én a pénzügyi szakra gondoltam. - újra megtörölte a szemüvegét. - Anyád azt írta teljesen önálló vagy. De ahogy elnézem azért fizikailag eléggé korlátoz ez a... a kocsi.
Keyo várt. nem tudta mit is mondhatna. Eddig valóban nem volt ebből gondja.
-Miért nem megyünk és csináltatunk neked valami használható protézist?
Keyo ebben a pillanatban megértette az egész történetet. Összeálltak a darabok, mint valami törött váza a restaurátor keze alatt. Megértette Garit és megértette a helyzet képtelenségét is.
-Rendben, Mark. - biccentett. - Legyen így. Irass be oda ahova akarsz. protézist meg hiába csináltatsz a csípőm, a térd és combizületeim fejletlenek. nem bírnak el a xcsontjaim. Egy, maximum két órát igen jóminőségi cuccban el tudok lenni, de csak mert nagyon jó kondiban vagyok. Semmi esélyem protézissel élni napi szinten.
-Akkor hiába iratlak be bárhova is. - mondta halkan az apja mint egy magának. Keyo hallotta a kóreai szavakat és diónyiról borsónyivá szűkült a gyomra.
-Jó eszem van. El tudok végezni bármilyen szakot. - mintha szakadék szélén táncolna.
-Meglátjuk, Keyo. meglátjuk. - Mark felállt a kanapéról és hátra sem nézve elvonult a dolgozószobába. keyo belesüllyedt a kanapéba és egy szerencsétlen leírt reménytelen nyomoréknak érezte magát.

Kedd volt. Napos, friss, nedves szagú kedd délelőtt. Az egyetem területén a fák sötétzöldje és a pázsitok világoszöldje versengett egymással. A sétautak kellemes kanyarulataiban bokrok, virágágyások adtak ritmust a sétának. Keyo a kerekesszékben, mellette az apja napszemüvegben és makulátlan öltönyben vonult az igazgatóság épülete felé. a beiratkozást megelőző beszélgetésben Changwani urat biztosították róla, hogy a kerekesszék nem akadályozza majd Keyot az óralátogatásban. Changwani úr nem tért ki arra, hoghy nem is az iskolai nehézségei aggasztják. A beszélgetés és a papírok kitöltése után egy felkapott étteremben ebédeltek, de egyetlen szót sem váltottak azon kívül, hogy Keyo őszintén megköszönte a segítséget. Mark felnézett rá és vietnámiul vetette oda a szavakat keserűbben, mint az Keyo el tudta képzelni.
-Ebből fog állni az életed, keyo. Legyen szíves és nagyon hálás vagyok.
Többet nem szóltak. Keyo másnap Kim, Mark felesége segítségével elment újra az egyetmre és átiratkozott az amerikai kampuszra programozó-matematikus szakra, levelezőre. Biztos volt benne, hogy havonta egy hétvégét jól fog esni Kaliforniába tölteni. aztán visszament az apja házába, összeszedte a cuccait és felhívta Garit, hogy ugyan utaljon már a kártyájára egy kis pénzt, mert hostelbe menne inkább lakni. Gari nem fűzött megjegyzést a dologhoz, csak utalt pénzt és jó szórakozást kívánt. London csodálatos volt nyáron is. Keyonak csak Mat és Loo hiányzott. Az apjával nem találkozott többet. Egyikőjük se kereste a másikat.