Lépéspróbák

A teraszon feküdt a nyugágyban. Langyos volt az este. Gyümölcsteát fogott egy vastagfaló bögrében az egyik keze, Tom füle tövét vakargatta a másik. A nap utolsó sugarai finoman cirógatták Lisette arcát. A haját leeresztette, pedig sosem szokta. Olyan szépnek, nőiesnek érezte aznap magát, mint már rég nem. A szél vaniliás vattacukor illatot hozott. Lisettnek pedig eszébe jutott az a tavasz, amikor Mitchell fent volt nála egész hétvégén. Szombat délután felrakták a függönyöket a szobában és főztek egy remek vacsorát. Még tele volt a hasa vele, de már nem volt álmos tőle. Mitchell ott ült mellette a kertben, a hintaágyban. Átfogta a vállát és olvasott. Aztán Lisett megérezte a rezdülést, amit többnyire moccanás követett és a vége mindig vita volt.
Michel becsukta a könyvet és egy csókot suttogott Lisette füle tövébe.
-Menjünk el ma valahova.
-Hova? - Lisetteben megfeszült ilyenkor valami.
-Nem tudom. Moziba?
-Messze van.
-Menjünk le a partra. Nyaljunk egy fagyit vagy igyunk egy sört. Ücsörgünk  a parton. Lógatjuk a lábunk a vízbe. Szól a büféből a rádió. Hm?
-Itt is szólhat a rádió, van sör a hűtőben és lógathatod a lábad a medecénbe.
-Nagyszerű.
Mitchel felállt és nyújtózott egyet. Lisette hallotta ahogy roppannak az izületei. Még ennyi idő múltán is emlékezett arra  hangra. Sosem tudta, hogy melyik része adta ki azt a mély, tompa kondulást ilyenkor.
-Akkor vedd fel a szép ruhád, kislány, mert táncolni viszlek.
-Jézusom Mich, én nem megyek táncolni.
-Akkor viszlek.
-Nem akarok.
-Persze, hogy nem akarsz. Sosem akarsz semmit. Azért jársz velem, mert én veszem a bátorságot és ráderőszakolom a dolgokat amiket nem mersz magadtól.
-Nem vagyok gyáva.
-De igenis az vagy. És most eljössz táncolni.

Nem öltözött át. Durcás volt és félt. Aztán a kocsiban már majdnem elsírta magát. Valahol megálltak. Emberek nyüzsögtek. Szesz, parfüm, testszag keveredett cigaretta, fű és hugyszaggal, amit megfűszerezett a kipufogófüst.
-Mindjárt hányok. - hajolt oda Mitchelhez.
-Nyugodtan. - mondta a srác és szorosabban húzta magához.
Bementek a nyomorgós tülekedésen át az egyre gyomorbavágósabb basszust árasztó termekbe. Érezte a bőrén a permetet a mások izzadtságát, a parfümök egymást érő kavalkádját, arcvizek és dezodorok, ricsaj és üvöltözés és mindezen túl a stabil basszus amitől fokozódó hányingere támadt.
-Nem bírom ki.
A következő pillanatban megszólalt a dj.
-Drága barátaim. Van itt egy arc. Jurij a neve. Most kérte meg a barátnője kezét. Hogy hívják: Alice? Alice! Szóval egy régi régi kedvencünkkel folytatjuk az ő kérésükre. Tessék megpihenni, egymásra borulni, mert jön Black és a Wonderful life.

Lisette emlékezett mennyire más volt így táncolni. A hangerő a többiek jelenléte, a szagok okozta bódultság és Michell közelségének biztonsága együtt. Lassan mozdultak, de az elrepítette őket. Lisette ült a teraszo. Tom fülét vakargatta és kihörpintette a teát. Nyolc óra volt. Szombat. Letette a bögrét és felállt. Tom elkezdett csóválni.
-Nem, Tom. te ma itthon maradsz. - mondta határozott hangon és bement a szobába. Kiválasztott egy kellemesen könnyű ruhát és lement a szupermarketbe. megállt a száraztészták és a rizsek között. lassan körbefordult és már tudta is hol van Loo.
-Lui! Hello. Légyszi segíts ki ma este.
-Hm. Igen. Hello Lisette. Mire lenne szükséged.
-Kisérj el a Rocklegendsbe.
Loo levert egy adag rizstésztát.
-Táncolni?
-Igen.
Loo hosszan ácsorgott. Lisette egyre vörösebb lett aztán megfordult és köszönés nélkül elindult kifele.
-Ho... hova menjek érted? -kérdezte Loo bizonytalanul. Lisette megperdült és szélesen elmosolyodott.