Ébren

Felült az ágyban és körülnézett. A szoba ismerős is volt, de benne sok tárgy idegen. A gézfüggönyök rétegei finoman szűrték meg a betóduló napsugarakat és az ajtóban lógó üveggyöngy függöny csilingelése rímelt rá. A kis asztalon az ablak előtt képek sorakoztak, egy pohár víz és kis tányéron pár keksz. Emlékezett a kekszekre, hogy odatette őket, de hogy tegnap vagy egy éve, az már nem jutott eszébe.
Hideg volt az ágy. Vacogott benne.Ült a takaró alatt, lábai valahogy nem mozdultak. Levendula illatot érzett és romlott tej szagot. A konyhában szólt a rádió. Kidugta a lábát, de a hideg nem múlt el, pedig besütött a nap. Az ablakpárkányon a virágok mumifikálódva álltak, mereven és szárazon, mintha csak körvonalak lennének.
A zene hivogatta ki a konyhába. Lábait óvatosan letette az ágy mellé a kis szőnyegre.
A zene elhallgatott. Újra csend lett. Felállt hát és lassú imbolygó léptekkel elindult a konyha felé. Az üveggyöngyök csilingeltek ahogy félrehúzta őket. Talpa alatt nem érezte a kő hidegét, a keze lesimította a hálóinget magán, mintha nyáriruha lenne. Legyen ránc nélkül. Álljon csinosan.
A konyha üres volt. Az asztalon papírzacskó, mellette műanyag doboz és két fotó, hanyagul a viaszosvászonra dobva. Az egyiken egy fiatalember félszeg, szomorú mosollyal, egy zilált öregasszony, vattacukor hajjal, zavaros tekintettel. A másikon ugyanaz az öregasszony és ő. Úgy fogta, ölelte át az a nénit, mint aki szereti is meg nem is. Mint aki szeretné magához vonni, betakarni az ölelésével, de valami megakadályozza, undor, vagy jólneveltség talán.
-Ki ez a néni?
A fiút is nézte, mert ismerős volt. Jól ismerte azokat a szomorkás szemeket, azokat a hosszú finom ujjakat amik a néni vállát fogták át.
-Suta! De hisz ez Suta. Én kicsi fiam...
Nézte a képeket, aztán lerakta őket, vissza az öreg terítőre. A papírzacskóba túrt és előhúzta a perecet. Kemény volt már. Nem tudott beleharapni. Fázott. Lábai megremegtek. Meg kellett kapaszkodjon a szék támlájába. Leült hát és egy kis darab perecet kezdett szopogatni.
Újra megszólalt a zene, és a teste felidézte a tánc érzését. Megfeszültek finoman az izmai. Lassan, óvatosan mozdult pár centit. Aztán újra felemelte a két fotót. Nézte a fiút és az öregasszonyt. Aztán megnézte az öregasszonyt és magát. Aztán letette a képeket és letette a perecet is.
Hálóinge hidegen tapadt a combjára. Lábai vékonyak voltak, mint lánykorában. Egy pillanatra azt hitte mintás harisnyában van, aztán felismerte a rajzolatban kékes ereit.
-Ó.. - a meglepetés és a szomorúság hosszú percekre odabilincselte a szemeit fakó lábaira. Aztán újra a képekért nyúlt és megnézte a hátoldalukat.
Mat és anya 2010 május. Nina és anya 2010 május.