Keyo

Azt szerette legjobban mikor hajnalban a szinte teljesen üres utcán gurult. Csend volt, olyan csend, mint a napban soha máskor nincs. Elmosolyodott a volán mögött. Érezte a saját hangját a hajnalban. A fények tompák voltak, a világ kékesszürke. Csak a féklámpák és a reklámtáblák világítottak, az utcalámpák már nem. A rádió épülete kicsit leharcolt volt. 41 lépcsőt kellett megmásszon összesen, míg a stúdióig ért. Ott befészkelte magát a székébe és feltette a fülest. Sam hozott neki egy hatalmas kávét abban a bögrében amit az öreg taxistól kapott, aki másfél évig minden reggel bevitte és hazahozta a St. Margaret Rehabilitációs Központból.
-Hello, jó reggelt. Keyo vagyok ma reggel a RadioZ22-őn. A frekvenciánk 97.5. Kicsit párás az idő, olyan 5 fok lehet. A Monte Grande és a Hallow street sarkán ül egy macska csokornyakkendővel anyakán. A sztrájk még tart, Londevit eltemették tegnap és a Manu Chao új lemezt adott ki. Hírek minden egész órakkor. Ha valami érdekeset láttok telefonáljatok. 9229229 a számunk. Jó reggelt.
Lenyomta a gombot ami kikapcsolta a hangját az adásból és felhangzott a raining in paradise Manu Chaotol. Majd egy lelkesítő dalt Charley Winstontól miután lejátszotta a big countryt a Flecktonstól. Ezalatt végignézte a hangmérnök aznapi zenei tervét, a távirati iroda aznap reggeli közleményét és feléig jutott a kávénak. A like a Hobo végén újra belépett az éterbe.
-A mai reggelt egy idézettel fogom kezdeni Alexander Lenard Völgy a világ végén című könyvéből. - fejből mondta a szöveget. Nyitott szemmel. Keze a kapcsolók közötti réseket járta végig. A végefelé elmosolyodott és lenyomta a 54-es gombot. A hangmérnök listáján ezen a sorszámon egy Gary Jules Mad word-je állt..
-"Ha megpillantom Donna Irma első házait, okkal vagy ok nélkül, de otthon érzem magamat. Pedig tudom, otthon ott van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol a nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol. Mégis otthon érzem magam, mert ismerem a két házat, melyek balról, az út felett, jobbra, az út alatt, mint zöldre mázolt deszkavárak, a bejáratot őrzik. Jobboldalt kisfiú született, és egy-két fogással segítenem kellett; bal felől egy nagyon fáradt, nagyon öreg asszonyt kísértem az utolsó kikötő felé: útja a német Samoa-szigeteken kezdődött, Ausztrálián, a Csendes-óceánon keresztül vezetett ide, és már nem volt érdemes folytatni. Nincs kulcsom az élet kapuihoz, de néha hívnak, hogy kenjem meg sarkait"

Shena eszállt az autóba. A táskáját az anyósülésre dobta. Gyűlölt hajnalban kelni. Utálta a reggeli nyálkás időt a kékesszürke félhomályt, a csillanó fényeket amik mind egyesével vonták el a figyelmét. Álmos volt és lassú. Automatikusan bekapcsolta a rádiót és mikor meghallotta az ismerős hangot kicsit felengedett benne a feszültség.
-Pedig tudom, otthon ott van az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol a nagyapja ültette diófának a gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol. Mégis...Keyo hangja mély volt és reszelős. Nagyon szépen, érthetően beszélt. Sosem sietett, kicsit elgondolkozó volt így reggelente. Shena valami harcedzette figurát képzelt mögé. Deresedő halántékú kora negyvenes arcot, aki már sokminden volt életében. Most egy kicsit műsorvezető. Az idézetek, amiket reggelente mondott mind olyan írók könyveiből származtak, amikről Shena soha nem hallott. Egy nevét sem tudta megjegyezni, bár a legtöbb esetben szívesen elolvasta volna a könyvet is.

-...otthon érzem magam, mert ismerem a két házat, melyek balról, az út felett, jobbra, az út alatt, mint zöldre mázolt deszkavárak,...
A hang minden esetben kioltotta a stresszt. Shena minden Keyo hangjával induló reggelen megfogadta, hogy ír a rádiónak, hogy őt tegyék minden reggel műsorvezetőnek, mert nagyban csökkentené a balesetveszélyt.
-a bejáratot őrzik. Jobboldalt kisfiú született, és egy-két fogással segítenem kellett; bal felől egy nagyon fáradt, nagyon öreg asszonyt kísértem az utolsó kikötő felé: útja a német Samoa-szigeteken kezdődött, Ausztrálián, a Csendes-óceánon keresztül vezetett ide, és már nem volt érdemes folytatni. Nincs kulcsom az élet kapuihoz, de néha hívnak, hogy kenjem meg sarkait.Az anyjára gondolt, aki többezer kilométert utazott, éveken át, mire talált egy férfit aki mellől nem hívta el a bizonytalanság. A bátyjára aki egy hajóra ment el szakácsnak és aki hónapok óta egy sort sem írt. Nem kapcsolt elég gyorsan a zöldnél és rádudáltak. Keyo hangja mint egy köldökzsinór vezette a reggeli utcákon egészen a kifőzdéig. Akkor már a Mad World lágy zongorahangjai szóltak. Nem szállt ki rögtön a kocsiból. Végighallgatta.

Hattól tízig tartott a reggeli műszak. Ilyenkor nem ment ki a stúdióból. Végig ülte a négy órát két kávéval. Sammal beszélgettek míg kint a zene szólt. Nevettek sokat vagy hallgattak mélyeket, attól függően milyen kedvük volt. Keyo érezte hogy szeretik itt, de ahogy mindenhol, itt is valami nagyon erős nagyon fura figurát láttak benne. Tízkor felcsatolta a protéziseket és intett Samnak. Kezetfogott Maggie-vel a délelőttös műsorvezetővel, aki ilyenkor már piros az idegességtől, és ledöcögött a 41 lépcsőfokon a kocsiig.
Otthon lecsatolta a lábakat és elvackolt a nagy fotelben. Magaelé húzta a notebook asztalt és munkához látott. Pizzát rendelt vagy kínait ebédre. Levelezett és programozott teljes erőbedobással. Azokon a reggeleken amikor nem rádiózott az uszodában kezdett. Kerekesszéken gurult be az alig öt saroknyira lévő iskola uszodájához. Hagyta, hadd csodálják meg míves ornamentikus díszítésű aluminium székét. Büszke volt rá. Bemehetett vele egészen a medencéig.Ott befékezte és várt egy kicsit. Az úszómester, Valentin Gunnar ilyenkor odaslattyogott hozzá.
-Hello Keyo.
Hello Gunn.

-Mennyi?
-30.
-Mi 30?
-Mi mennyi?
Itt Gunnar mindig elnevette magát. Rituáléjuknak nem volt semmi jelentése, csupán egy kedves szokás volt. Keyo nem számolta mennyit úszik, és ötletszerűen váltogatta az úszásnemeket.
Amikor 17 éves lett egy karolinai cég megkereste a szüleit, hogy egy újfajta kisérleti protézist ajánljanak fel nekik. Nem volt jó. Nehéz volt és nagyon kényes a szennyeződésre. Egyáltalán nem volt egy kamaszfiúnak való. De a fickó, akivel próbálgatták, a gyógytornász, egy bizonyos Fred Buttler azt mondta neki, bármilyen protézist is hord majd, akkor fog könnyen menni, ha elég erős hozzá.
A térde gyenge volt, de az izmai erősek. A két kis csonk, ami ujjnyi megvolt a lábszárából sokat nehezített a protézisek viselésén. 20 éves volt, mikor leműttette őket. Pokolian érezte utánna. Mattel építettek egy álomszép kerekesszéket neki. A jó minőségű sportszékre ráépítettek könnyű alumínium dísztárcsákat, amik olyanok voltak mint valami verne film kellékei. Keyo teljesen beleszeretett a hangulatba. Matt sokat ugratta vele, hogy ő terminátor, mert egy élsportolót megszégyenítően erős. Valóban akkoriban sokat edzett. Konditerembe járt és úszott. Végül szakított a Peggyvel, akivel akkor már másfél éve jártak és vett egy pár műlábat. Elköltözött a keleti partra és szabadúszó programozó lett. Hobbiból elment egy kis rádióhoz műsorvezetőnek. Majd amikor összejött 1000 dolcsija fogta magát,  elment a karolinai céghez újra, és megkérdezte mit ajánlanak. A fickó még ott dolgozott és elégedetten vizsgálta meg Keyot. Végül hosszan méregette a dizájnos kerekesszékben ülve is.
-Megkapod a csúcstechnológiát ingyen. Te leszel a reklámemberünk két évre, oké?

Azóta van lába. Csinos, hidraulikával gazdagon bélelt cső a lába, amire persze Matt ismét ráépített egy elegáns csipkés alumínium burkot. 

A barátnői mind olyan nők voltak, akiket lenyűgözött az extravagancia. Nem volt hajlandó onnantól mozgássérültként tekinteni magára. Nyáron rövid gatyában járt, télen hosszúba. Oldalzsebes fekete nadrágjára széles fogaskerekekkel díszített övet rakatott. Kicsit megnövesztette a haját és Mattel csináltatott fogaskerekes övtáskát és hátizsákot is magának. Vállig érő haját gondozott tincsekbe rastázta és krómozott napszemüveget hordott a hajába tűzve.

A csajok akikkel összejött bírták a magabiztosságát és amikor táncolni hívta őket csak egy pillanatra döbbentek meg, azt is igyekezték palástolni.

Erő. Azt mondták. Őrült belső erő. Aztán Mat felvetette, hogy nézzenek el a Burning Man fesztiválra. Keyo visszarettent, mert a lábai igazán kényesek voltak a porra. de Mat mindenre gondolt. Le kell fényképezzelek a pipacsok között amint csókolózol valami bombázóval.

Ellenállhatatlan ajánlat volt. Keyo összeszedte a pénzt mindkettejüknek, Mat összeszedte a felszerelést mindkettejüknek és szerzett egy hagyományas protézis is, amit 4 hét alatt Keyo igényeihez alakítottak. Majd Mat ráapplikálta az újabb gyönyörű steampunk borítást a bőrszínű műlábakra.
-Ha porvihar lesz, bezacskózzuk a lábad, és elücsörögsz egy sörrel valami sátorban.
-Ha nagy a por elheverek lecsatolt, bezacskózott lábbal valami bombázóra, ruha nélkül. hm?

Matt röhögött és bólogatott. Keyo gyanította, hogy a barátja évek óta fotózza őt paparazzi módra, titokban is. Kicsit fura volt, de hízelgett is neki a gondolat.

Mióta megkapta a brutálisan űrtechnológiás protézist falta a nőket. Olyan magabiztosságra tett szert, amiről mások csak álmodtak. Sokat dolgozott ugyan, de a notebook simán elfért egy kávézóasztalon vagy házibuliban is. nem nagyon rugott be, vagy ha igen, olyankor nem próbált dolgozni. A nőkkel pedig egészen változatosan viselkedett. Volt amelyiket ugráltatta, mint egy nyomorék, majd felpattant és táncolni vitte, volt amelyikkel szelíd volt és bújós. Volt akivel arogáns és macho. Voltak lányok, szép számmal, akiket csak addig fűzte amíg le nem feküdtek vele.
És voltak a nők akikhez sosem volt bátorsága. Vékonycsontú sovány lányokat szedett fel. Olyanokat akikről tudta, hogy fel tudja emelni őket. Vágyaiban szélescsípőjű, nagymellű nőkkel volt, akikben fel sem merül, hogy fel kéne emelni őket, akik nem félnek pimaszkodni egy lábatlan fickóval, akik esze sziporkázó, és akik mellett van annyi felfedeznivaló izgalom, ami kitrat egy hosszú télen át.
Ha ilyen nőkkel találkozott hosszan nézte őket messziről, aztán közel óvakodott. Természetesen valahogy a társaság közepén lelte magát mindig, de nem mert sosem lépni.
-Nagyvadak. - mondta egyszer Matnek. - Vadász vagyok, nem zsákmány. Ezek a nők úgy vadásznak ahogy én nem tudok.
-Megnézte a segged, haver, láttam.
-Én is az övét.
-Nem nagy neked?
-Túl nagy lenne ahhoz hogy a melle közé szorított farkamat szopja, tán?

-Upsz..
-Attól tartok nem jutnék odáig, mert ha a közelébe megyek neki - mutatott a barátnői mellől nézelődő lányra - vagy neki - intett a fejével egy másikra, éles nyelvükkel ezer cafatra vágnak mielőtt odaérnék az asztalukhoz.
-Ó barátom. Edzz egy kicsit.... mondjuk azon, ott. - mutatott Mat egy spanyol lányra, aki valóban elég dús volt. Hátba veregette Keyot és a füléhez hajolt búcsúzóul. - Folyton elfelejted, hogy mennyien ismerik és imádják a hangod. Használd, ifjú padavan, az erő veled van.

Keyo hosszan vizsgálgatta a spanyol lányt, aki játszi könnyedséggel húzta ki a talajt, tisztán szövegesen az ott lebzselő két srác alól. Nem volt bunkó, nem volt arrogáns, egyszerűen nem voltak a fiúk elég gyorsak agyban. Keyo megállapította, hogy élesben ő sem lenne, és ezzel el is fordult a vidám társaságtól. Távolabb egy kicsi, fáradt arcú vékony nő állt. Gyerekes testalkata volt. Keyo rutinosan megállapította, hogy mit iszik a lány, és egy ugyanolyat vitt neki.

-Hello. - Lépett hozzá a műlábú srác.
Shena  figyelte már egy ideje, de annyira körberajongták az ismerősök, hogy nem mert közelebb férkőzni. Érzett némi zavart ebben, és azt gondolta mindenki azt fogja hinni, hogy a műléb vonzza. Pedig nem. A műláb egy dolog, a hozzá tartozó természetes könnyedség meg egy másik. Sütött valami fény abból a srácból. Meghatározhatatlan korú volt, mint a ázsiai félvérek általában.
-Hello. - Mosolygott vissza a srácra.
-Figyellek már egy ideje. Látom mentolosat iszol, úgyhogy hoztam egy másik fajtát is, hátha még nem próbáltad. -folytatta Keyo és letette a lány mellé a pultra az italt. - Tudtad, hogy a kétféle menta szinte teljesen más növény, és valószínűleg véletlen a hasonló ízük?
Shena megbabonázva hallgatta a hangját. Nézte az arcát és hallgatta hangját és a gyomra icipici mogyoróvá szűkült.
-Nem szabad kimondanom a nevét. - gondolta dermedten, aztán érdektelenséggel a hangjában válaszolt..
-Igazán? nem tudtam... Te is szereted ezek szerint. - válaszolt, de a hangja megbicsaklott.
-Vársz valakit? - nézett körbe Keyo.

-Nem. Már nem. - suttogta Shena és gyorsan kiitta a mentolos löttyöt.