Arra ébredt, hogy a csuklóját szorítja, olyan erősen, hogy végül a fájdalom ébresztette fel. A takarót félig öntudatlanul lerúgva, dobogó szívvel ült fel az ágyban. Lynne szemei felpattantak, csillogó tekintete azonnal éberen figyelte őt.
- Mi van? Baj van?
Mat torka megdagadt, meztelen felsőteste borzongott a hűvösben.
- Nem, semmi – mondta – aludj csak nyugodtan.
Lynne kivárt egy pillanatig, aztán egyik tenyerét a combjai közé ejtve elmosolyodott, és lehunyta a szemét. Mat tágra nyílt szemmel meredt a félhomályba, és próbálta kivenni maga körül a tárgyakat; az állólámpa ernyőjét, a lapmonitor négyszögét, a szerencsebambusz leveleit. Ám hiába koncentrált arra, amit valóban lát, a visszaálmodott képek újra és újra belopóztak a homloka mögé. Összerándult a gyomra; lelépett az ágyról, és úgy, ahogy volt, a konyhába ment. A falra szerelt szekrényből poharat vett elő, vizet engedett bele, és a konyhaszékre ülve lassú kortyokkal kiitta. Utána cigire gyújtott, és minden szippantást olyan hosszúra hagyott, amennyire csak lehetett. Hiába.
Lynne a Green-out padlóján ül a sarkaira rogyva. Az előtte álló srác háta görnyedt, az arckifejezése döbbent-ostoba. A padlón a kiömlött sörbe híg vörös szín keveredik; Mat megigézve nézi, ahogyan a vér nem foltokban, hanem a sör borostyánjába szálanként keveredve színezi el tócsát.
- De hát…de hát… - dadogja a srác.
- Basszus – feleli erőtlenül Lynne, és Mat tekintetét keresi a szeme.
Mat letérdel mellé, és ösztönösen ráfog a verőérre. A szúró fájdalmat megérezve felszisszen, Lynne felsikolt. Mat elkapja a kezét, már az ő ujjai is véreznek. A sebben alig láthatóan csillan meg a kukoricasör üvegének egy darabja.
- Hívok orvost. Hívok…! – mondja a srác, aki egy pillanattal korábban még ugatva nevetett, és mielőtt baszást imitált volna a cimboráinak, hanyagul a padlóra állította a sörét.
Lynne nem vette, nem vehette észre. Matre figyelt; a fiú halvány mosolyára, érzékeny tekintetére, tiszta illatára. Első randinak nem is rossz, gondolta. Sőt!
Ahogy a vér folyik, Lynne egyre gyengül, az arca sápadt-csendes. Mat mellette térdel, jobb híján a könyökénél emeli fel a karját, hogy lassítsa a vérveszteséget. A tömeg lassan oszlik körülöttük, már csak a klub biztonsági embere van mellettük. Mat mélyet lélegzik; tekintete befogja a földön térdelve furcsán magasnak tetsző teret, a padló gránitját, a saját térdét, majd Lynne arcára tér vissza a szeme. A lány félig lehunyt szemmel, felületesen lélegzik, arcára árkot vés a sokk, és az ijedtség. Mat csak nézi, aztán mielőtt felfoghatná, mit is tesz, a füléhez hajol.
- Nézz rám – súgja szelíden. – Kérlek.
És mikor a lány fáradtan rápillant, észrevétlen elkattintja a gépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése