Az üzenetrögzítőre valaki ráfütyült. Keyo megnézte, de nem ismerte a számot, úgyhogy felhívta.
-üzenet semmi, csak a hülyéskedés? - kezdte magabiztosan. A túloldalon egy női kuncogás volt a válasz, majd egy egy hang amitől Keyo tarkóján minden szőrszál égnek állt.
-Nem tudtam mit üzenhetnék. Lehet, hogy nem is emlékszel. csak itt vagyok én is Londonban és belebotlottam Mat-be és elkértem a számod.
Keyo nem vett levegőt, a nő folytatta.
-Persze abban maradtunk, hogy 7 nap a világ, de annyira megörültem, hogy felhívtalak.
Nevetett.
Keyo a kínai negyedben állt egy villanyoszlop mellett. A kocsi lassan nekigurult az oszlopnak, ő pedig a hideg fémhez nyomta a homlokát. A telefont a füléhez szorította.
Második este volt a szigeten. Mat valahol elmaradt egy csapat brazil dobossal. Ő Charley Winstonra gurult be. Előző reggel a sátorból kimászva ott volt egy lány. Egy kislányos arcú és formájú, hosszú szőke kismacska. Olyan bájosan, olyan édesen kuporgott a fűben az elszakadt cipőfűzőjével babrálva, hogy Keyo odazöttyent mellé. Fanninak hívták és valami hosszú és kimondhatatlan nevü városból érkezett. Bitorrbae vagy valami hasonló. Keyo képtelen volt akárcsak megközelítőleg is kiejteni a magyar neveket. Fanni tejfehér bőre és üde mosolya betöltötte azt a szerdát.
Másnap Keyo elment Mattel enni valamit, útközben megnéztek egy fotókiállítást, belestek egy artista sátorba, aztán az afrika faluban elhevertek a fűben. Lassan este lett. Keyo elsietett az angol koncertjére. Mat ott ragadt a dobosokkal. Már javában ugrált a nép mikor Keyo elé toppant a vörösre sírt szemü Fanni.
-Hol voltál? - kiabált rá. - Hova tüntél? Mikor felébredtél nem voltál sehol!
Keyo döbbenten állt térdre a kocsiban, magasabb akart lenni, hogy ne magasodhasson fölé a lány.
-Hogy hogy hol? Jöttem-mentem. - kiálltotta a hangzavarban a lánynak.
-Egy hellot igazán mondhattál volna, basszus. Micsoda egy bunkó tahó vagy, hogy fel sem ébresztesz, egy sms-t sem dobsz és nem veszed fel ha hívlak egész nap. Basszus! Te is csak egy nagyképű amerikai vagy!
Keyo kihúzta magát.
-Mégis mit képzelsz? Ez a sziget, egyetlebn együtt töltött naptól még nem lettél a barátnőm, cseszd meg! Kopj le rólam, baszd meg! - üvöltötte a lány arcába.
-Baszódj meg köcsög nyomorék! - ordított a lány immár magas szirénázó hangon és akkorát lökött Keyon, hogy majdnem kocsistol felborult. Gyorsan lehuppant ülésbe de már csak annyi ideje volt a fék meghúzása után, hogy a lány fele dobja keményen és ívesen a kezében addig szorongatott sört.
-Bazd meg! - kiálltott még egyet utánna, aztán mély levegőket vett mert remegett a dühtől. Gyűlölte az anyáskodó nőket, és rühellte mikor a lába hiányából azt a következtetést vonták le, hogy örüljön, hogy van valakije. Még csak a nagy levegőknél tartott a lehiggadó műveletben mikor egy lány, akin nagy szalmakalap volt felállt és lassan, ringó csípővel és messze libbenő hatalmas szoknyában elindult felé. Lkasszikus szépség volt, hatalmas mellek, vékony derék és óriási csípő. Az arca szép volt, de nem Keyot nézte, hanem a kerekesszéket.
-Uram, - kezdte mikor odaért - az ön járműve lenyűgözően szép.
-Umm. - nyögte ki Keyo. A nő - mert lánynak nem lehetett nevezni - pont olyan volt, akikkel ő sosem mert. Szeme huncut fénnyel villant meg egy pillanatra Keyon aztán folytatta a gép mustrálását. Letérdelt mellé és gondosan megvizsgálta a Mat készítette zseniális dísztárcsákat. Keyo csak ekkor vette észre a szalmakalapra illesztett távcsőszerü napszemüveget.
-Gyönyörű munka. - állt fel elismerően bólogatva a nő.
-Ahogy az ön szemüvege is.
-Óh. Köszönöm. Én építettem. - mosolyodott el.
Keyo zavarát leplezendő kezet nyújtott. A koncertről távozó tömeg úgy folyta körbe őket mint sebes folyású patak.Bemutatkoztak, aztán már egy nagy tál kaja mellett ültek a fűben, valahol a Nagyszinpad és az MR2 környékén mikor felocsúdott. Ott volt mellette, ő pedig könnyedén, tudomást sem véve holmi hiányzó lábakról, kerekesszékről nyelvi korlátokról vagy többezer kilóméternyire várakozó otthonokról nevetett rá, beszélt és mesélt és kérdezett és hallgatott. Minden bujaságával és spontaneitásával, humorával és el-elpirulásával.
Egész héten együtt voltak. Dumáltak, sétáltak, hevertek és szeretkeztek rengeteget. Végül azt mondta nem kell a száma. Keyo ott ült szembe vele, kezében a telefonnal. Azt mondta nem akar hosszú fájdalmas búcsút skypeon, időeltolódást és maszturbálást a webkamera előtt. Inkább mondjuk, hogy szép volt, de sajnos csak egy hét együttlét. - utalt a Sziget szlogenjére. keyo leforrázva hallgatta. A reptér kicsi volt, ami egy ilyen kicsi országhoz valahol európában illik is.
Nem tudott mit mondani. Nem így tervezte.
Sok idő telt el.
-Ami, tényleg te vagy? - szólt bele végre a telefonba.
-Aha. Emlékszel?
-Persze... Hol?... Mikor láthatlak?
-Ma még két órát dolgozom, aztán ráérek. Hol?
-Nálad.
-Sok a lépcső...
-Nem érdekel, van lábam. - az izgatottságtól alig kapott levegőt.
-Oh. - nevetett Ami. - Jó. Gyere. Várlak.
-üzenet semmi, csak a hülyéskedés? - kezdte magabiztosan. A túloldalon egy női kuncogás volt a válasz, majd egy egy hang amitől Keyo tarkóján minden szőrszál égnek állt.
-Nem tudtam mit üzenhetnék. Lehet, hogy nem is emlékszel. csak itt vagyok én is Londonban és belebotlottam Mat-be és elkértem a számod.
Keyo nem vett levegőt, a nő folytatta.
-Persze abban maradtunk, hogy 7 nap a világ, de annyira megörültem, hogy felhívtalak.
Nevetett.
Keyo a kínai negyedben állt egy villanyoszlop mellett. A kocsi lassan nekigurult az oszlopnak, ő pedig a hideg fémhez nyomta a homlokát. A telefont a füléhez szorította.
Második este volt a szigeten. Mat valahol elmaradt egy csapat brazil dobossal. Ő Charley Winstonra gurult be. Előző reggel a sátorból kimászva ott volt egy lány. Egy kislányos arcú és formájú, hosszú szőke kismacska. Olyan bájosan, olyan édesen kuporgott a fűben az elszakadt cipőfűzőjével babrálva, hogy Keyo odazöttyent mellé. Fanninak hívták és valami hosszú és kimondhatatlan nevü városból érkezett. Bitorrbae vagy valami hasonló. Keyo képtelen volt akárcsak megközelítőleg is kiejteni a magyar neveket. Fanni tejfehér bőre és üde mosolya betöltötte azt a szerdát.
Másnap Keyo elment Mattel enni valamit, útközben megnéztek egy fotókiállítást, belestek egy artista sátorba, aztán az afrika faluban elhevertek a fűben. Lassan este lett. Keyo elsietett az angol koncertjére. Mat ott ragadt a dobosokkal. Már javában ugrált a nép mikor Keyo elé toppant a vörösre sírt szemü Fanni.
-Hol voltál? - kiabált rá. - Hova tüntél? Mikor felébredtél nem voltál sehol!
Keyo döbbenten állt térdre a kocsiban, magasabb akart lenni, hogy ne magasodhasson fölé a lány.
-Hogy hogy hol? Jöttem-mentem. - kiálltotta a hangzavarban a lánynak.
-Egy hellot igazán mondhattál volna, basszus. Micsoda egy bunkó tahó vagy, hogy fel sem ébresztesz, egy sms-t sem dobsz és nem veszed fel ha hívlak egész nap. Basszus! Te is csak egy nagyképű amerikai vagy!
Keyo kihúzta magát.
-Mégis mit képzelsz? Ez a sziget, egyetlebn együtt töltött naptól még nem lettél a barátnőm, cseszd meg! Kopj le rólam, baszd meg! - üvöltötte a lány arcába.
-Baszódj meg köcsög nyomorék! - ordított a lány immár magas szirénázó hangon és akkorát lökött Keyon, hogy majdnem kocsistol felborult. Gyorsan lehuppant ülésbe de már csak annyi ideje volt a fék meghúzása után, hogy a lány fele dobja keményen és ívesen a kezében addig szorongatott sört.
-Bazd meg! - kiálltott még egyet utánna, aztán mély levegőket vett mert remegett a dühtől. Gyűlölte az anyáskodó nőket, és rühellte mikor a lába hiányából azt a következtetést vonták le, hogy örüljön, hogy van valakije. Még csak a nagy levegőknél tartott a lehiggadó műveletben mikor egy lány, akin nagy szalmakalap volt felállt és lassan, ringó csípővel és messze libbenő hatalmas szoknyában elindult felé. Lkasszikus szépség volt, hatalmas mellek, vékony derék és óriási csípő. Az arca szép volt, de nem Keyot nézte, hanem a kerekesszéket.
-Uram, - kezdte mikor odaért - az ön járműve lenyűgözően szép.
-Umm. - nyögte ki Keyo. A nő - mert lánynak nem lehetett nevezni - pont olyan volt, akikkel ő sosem mert. Szeme huncut fénnyel villant meg egy pillanatra Keyon aztán folytatta a gép mustrálását. Letérdelt mellé és gondosan megvizsgálta a Mat készítette zseniális dísztárcsákat. Keyo csak ekkor vette észre a szalmakalapra illesztett távcsőszerü napszemüveget.
-Gyönyörű munka. - állt fel elismerően bólogatva a nő.
-Ahogy az ön szemüvege is.
-Óh. Köszönöm. Én építettem. - mosolyodott el.
Keyo zavarát leplezendő kezet nyújtott. A koncertről távozó tömeg úgy folyta körbe őket mint sebes folyású patak.Bemutatkoztak, aztán már egy nagy tál kaja mellett ültek a fűben, valahol a Nagyszinpad és az MR2 környékén mikor felocsúdott. Ott volt mellette, ő pedig könnyedén, tudomást sem véve holmi hiányzó lábakról, kerekesszékről nyelvi korlátokról vagy többezer kilóméternyire várakozó otthonokról nevetett rá, beszélt és mesélt és kérdezett és hallgatott. Minden bujaságával és spontaneitásával, humorával és el-elpirulásával.
Egész héten együtt voltak. Dumáltak, sétáltak, hevertek és szeretkeztek rengeteget. Végül azt mondta nem kell a száma. Keyo ott ült szembe vele, kezében a telefonnal. Azt mondta nem akar hosszú fájdalmas búcsút skypeon, időeltolódást és maszturbálást a webkamera előtt. Inkább mondjuk, hogy szép volt, de sajnos csak egy hét együttlét. - utalt a Sziget szlogenjére. keyo leforrázva hallgatta. A reptér kicsi volt, ami egy ilyen kicsi országhoz valahol európában illik is.
Nem tudott mit mondani. Nem így tervezte.
Sok idő telt el.
-Ami, tényleg te vagy? - szólt bele végre a telefonba.
-Aha. Emlékszel?
-Persze... Hol?... Mikor láthatlak?
-Ma még két órát dolgozom, aztán ráérek. Hol?
-Nálad.
-Sok a lépcső...
-Nem érdekel, van lábam. - az izgatottságtól alig kapott levegőt.
-Oh. - nevetett Ami. - Jó. Gyere. Várlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése