Adogatás

Loo elhajtott Gari házától. A keze rá-ráütött a kormányra. Mellette Beto csak pislogott. Mat Bergék garázsában lakott akkor már évek óta. Szépen berendezkedett. A műhely volt alul, a labor volt fennt. Keyo félig meddig ott lakott. Mat pedig belehelte érzékeny lényével még a gerendák repedéseit is. Rengeteg lom és alkatrész hevert mindenütt. Ha takarított leginkább porszívóval, aminek csövére egy rácsot szerelt, nehogy olyasmit is felszívjon ami fontos lehet. Loo megállt a garázs előtt és hosszan ücsörgött ott. Beto meg sem mert moccanni. Aztán Loo összeszedte minden bátorságát és bár érezte a zsigereiben hogy ez nem helyes becsörtetett Mathoz, mint mindig.
-Hello. Mat. Halló!
-Szia! Gyere be. van még sör a hűtőben, ülj le. Jövök. -hallatszott az emeletről Mat hangja.
Loo leült, kibontotta az asztalon bontatlanul melegedő sört aztán letett és nézte ahogy a hab kirojtosodik a kis nyíláson.
-Vezetek basszus. - motyogta és a nadrágjába törölte a kezét. Pár perc múlva Mat ledobogott a létrai meredekségű lépcsőn.
-Hello. Hű de nyúzott vagy. Bolti lopás?
-Nem, kösz. Ja! - kapta fel a fejét Loo - Nem. - szegte le újra a fejét. - Figyu. khm. Izé. - Loo nézegette a sört a dohányzóasztalon aztán zsebredugta a kezét és felnézett Mat sovány arcába. - Figyu.
-Jah.
-Garinál voltam.
-Ma van a születésnapja. Ilyenkor nagyon rosszkedvű.
-Jah. Figyu. Itt van az unokaöcsém.Beto.
-Jah.
-Itt hagynám.
-Joh. Randi?
-Umm. Nem. Úgy értem... Lakhat itt? - Loo úgy nézett Matre mint a fogorvosra. Vicsorgott és meghallotta ahogy a fogai nyikorogva összesuródnak.
-Már mér lakna itt?
-Hát Gari szerint te jó lennél erre. Mert ráérsz. Érted. Nincs családod, de van kis pénzed és nem vagy egy ideges csávó. Van önálló lakásod. Ilyesmi...
-Mi van?
Mat leült. Egy percer végigszántotta a belsőjét a gondolat, hogy egy kisfiúra kelljen vigyáznia. Saját tízéves érzései és emlékei gyűrődtek fel benne. Nem akart újra úgy érezni és nem vágyott rá, hogy újra előtörjenek benne azok az érzések.
-Hát... - Loo zavartan méregette a sörösdobozt mintha valami dinamitrúd lenne.
Mat kipillantott a nyitott garázsajtón. A szakadt csotrogány lökhárítója és lámpája odalátszott. Szeme végigsimogatta a garázs belsejében felhalmozódott magánéletét. A tárgyak amiket itt épített, a millió kis kütyü, a fényképek tengere, Keyo. Keyoért érzett felelősséget, ahogy az anyjáért is. nem mintha Keyo rászorult volna, hogy pátyolgassák, ahogy az anyja sem hagyta, bár neki szüksége lett volna rá. a húga akinek valószínűleg nagyon is szüksége lett volna rá, ő mégsem volt képes szót érteni vele. Három ember volt az életében aki igazán számított neki és mindhárom komoly érzelmi terhet jelentett. Nem. - húzta össze valami szorongás a gyomrát - Nem akarok ide egy kisfiút.
-Ne viccelj már. Dehogy lakhat itt. Loo. - Mat kényszeredetten elnevette magát. Loo felkapta a fejét, mintha ütést várna. Mat szerette Loot. Úgy gondolta Looban is sokkal több van, mint ami látszik elsőre. Loo jó volt. A szó klasszikus értelmében jó. A fejében mindig szuperhős volt, élkatona, szuperzsaru, vadakat terelő juhász. Hülye dolog, hogy ezt nem látta senki, mert egy plázában biztonsági őr. Mat nézte Loot és annyira nem akarta magbántani. Szerette volna, hogy Loo tudja, hogy nem vele akar kibaszni, de van egy pont ahol meg kell húzza a határokat. -Ezzel az erővel lakhatna nálad is. - mondta végül fennhangon Loonak. Érezte Gari tekintetét mint valami kihívó vívóbajnokot, hogy vajon van e ő, Mat elég lúzer, hogy beleessen a csapdába. És érezte Gari tekintetét a hátán is, mint valami kicseszett szárnyat, hogy ő, Mat van e elég erős szívben, hogy úgy adja vissza Loonak a feladatot, hogy Loo meg bírja csinálni. Keyo jutott eszébe, ahogy ült a hintában a játszón egyszer régen még általánosban. Keyo akkor sírt. Ült a mozdulatlan hintában és rázta a zokogás, mert rádöbbent, hogy vannak dolgok amiket nem tud megtenni, még akkor sem, ha az anyja naponta ezerszer érezteti vele, hogy a korlátai csak akaratgyengeségből fakadnak. Akkor is ha Gari hisz benne, hogy Keyo előtt nincs lehetetlen, attól még a korlátok léteznek. Mat lehúnyta egy pillanatra a szemét. Ő is tudta, hogy Keyo messze nem ért a lehetőségei szélére. És ha ez így van akkor Loo még kevésbé. Mat döntött.
 - Kiveszel egy szobát vagy kis lakást mint Keyo. Megkapod a srácért a havi apanázst mint Sylvia is kapta és dolgozol tovább, csak a srác nálad lakik, suliba jár, és oké lesz. Biztos tetszene Lisettnek is a dolog. Látná mindenki aki eddig nem, hogy milyen komoly felelősségteljes fickó vagy.
Mat vigyorgott. Valami olyan meleg elégedettséget érzett, mint addig soha.
-De én?
-A te unokaöcséd nem?
-De.
-Mikor szabadul a bátyád?
-Három év múlva... ja nem, már csak kettő.
-Két év nem nagy idő. Hm?