Rajongók

Judy azt képzelte, hogy valami irodában dolgozik. A tollait szépen elrendezte a tartóban, a radírját is merőlegesen állította a vonalzókkal. Sosem használta sem a vonalzókat sem a radírtt. Aztán fontoskodó arccal kinyitott a franciakockás füzetet. Az első oldalra szeretett a legjobban írni, a még teljesen szűz füzet első oldalára. Szépen gondosan kanyarítva a betűket felírta középre, hogy Valentín napi buli, aztán elégedetten megszemlélte a művet.
Míg Judi az asztalánál matatott a füzetben a háta mögött az ágyon Marge felhúzott térdekkel kuporgott és színes magazinokat lapozott unottan.
-Nah?
-Mondhatod. - fodult hátra Judy lelkesen.
-Kellene egy dj. Petr Kovacra gondoltam, vagy arra a tizedikesre akinek az a sárga pulcsija van.
-Az nem is DJ.
-Lehet hogy az. - fordult vissza a magazinhoz Marge.
-Haladjunk időrendben inkább. - fordult a füzethez Judy. Jobb volt ez így. - Titkárnő. - gondolta és elmosolyodott.
-Délelőtt mennek le a szépségversenyek.
-Több is?
-Igen. Daniella miatt lesz teljes alakos, arc és láb szépségverseny. Ezeket az aulában kellene tartani. Ott van hely a sok nézőnek és a zsűrit is fel lehet ültetni arra a dobogóra ami a kutyakiállításról maradt itt.
-Szuper. - Judy kötelességtudóan körmölt.
-Aztán ebéd táján úgyis mindenki eltűnik. Aztán délután kellene az eredményhirdetést tenni.
-Jó. És a fiúk?
-Lenne ilyen célbedobós, mint a vursliban. Csak ezt a Berg fiúk csinálják konzevdobozokból. Mindenkinek be kellene hoznia egy plüsst hétfőre és akkor lenne mit megnyerni is.
-Aha. - Judy körbenézett a szobáján és megállapította, hogy négy szőrlényt is be fog adni a közösbe, elvégre az ember vállaljon áldozatot a közösségért.
Marge unottan lapozgatott tovább, de ez Judyt nem zavarta. Tudta, hogy Marge ilyen és csak a harag lendíti ki egy röpke pillanatra ebből az unott apátiából. Szerencsére Marge okos volt és valójában nagyon is aktív. Judy szerette hogy Marge nem egy harsány lány. Szóhoz juthatott mellette ő is.
-A hetedikesek csinálnak büfét. Azzal nem lesz gondunk. - mormogta Marge.
-Az eredményhirdetés után pedig technikai szünet és aztán disco?
-Mikorra esne?
-Hát ha kettőtől kezdődik akkor sem hiszem, hogy egy óránál hosszabb. Kicsit korai ez disconak, nem?
-Hét előtt nem kellene elkezdeni. - nézett fel Marge az újságból. - Valamit még ki kéne találnunk oda.
-Kvízjáték?
-Hülyék ezek mind. Kár szembesíteni őket ezzel, mert csak minket fognak utálni. - Marge forgatta a szemét. Évfolyamelső volt. Megtehette.
-Akkor?
-Nem tudom. - Marge belemélyedt egy cikkbe. Judy nézte őt aztán eszébe jutott hogy hülyék. Aztán eszébe jutott, hogy a mamája szerint a legtöbbet beszélgetés formályában lehet tanulni.
-Csináljunk beszélgetést.
Marge felpillantott.
-Beszélgetést?
-Mint a tévében. Hívnánk érdekes embereket és beszélgetnének és lehetne kérdezni. Mint hatodikban az író-olvasó találkozó volt China Mévillel.
-Ó az a pasi... - Marge elpirult és gyorsan visszavonult a cikkhez.
-Lehetne ilyet. - Judy egyre lelkesebb volt. - Kit hívnál el?
-Ilyen nevet nem tudunk elhívni most. Kicsi a költségvetésünk - mondta Marge és unottan becsukta a magazint. - De valami helyi celebet lehet hogy rávehetnénk. - megtörölte a szemét, mintha most ébredt volna.
-Hívjuk el a kosarasokat. Nyertek múlt héten, döntőtök.
-Jah. Hívjunk kettőt tőlük. De kéne valaki aki beszélni is szokott.
-Polgármester helyettes? - Judy vigyorgott mint egy idióta. Marge fintorgott.
-Rendőrfőnök? Amber apja tűzoltó! - Judy újra lelkes volt.
-Jó, legyen Amber apja, hátha ráér.
-El sem tudom képzelni, hogy miről beszélgessenek.
-Nem kell neked elképzelni. Majd odaül valaki beszéltetni őket, mint a tévében. - vont vállat Marge.
-Aha. Te?
-Mi? Dehogy!
-Akkor?
-Rick? - egyszerre fintorodtak el.
-Hívjuk el Keyo Changwanit. - mondta Judy. - Egyik reggel mondta, hogy ide járt.
-A rádióban mondta, hogy ide járt?
-Aha. Fél hét körül, csütrtökön.
-Hallgattad már fülhallgatóval?
-Nem.
-Huh. Próbáld ki.
-Huh. - Judy vigyorgott és mutatóujjával akkurátusan feltolta a szemüvegét az orra hegyéről.
-Mr. Changwani jó lesz. - állt fel Marge. - Add a füzetet, átnézem.
Judy odanyújtotta és nagyon elégedett volt magával.
-Akkor kikeresem a számokat a netről és felhívom őket.
-Oké. Én meg beszélek Pterrel a discoról. Este msn-en átdobom mi lett.
Judy nézte a hátát ahogy kimegy a szobából.
-Te Marge! Mennyi idős Mr. Changwani?
Marge visszafordult. - Fogalmam sincs. Olyan negyvenesnek saccolom.
-Akkor szigorúan magázom...
Marg elmosolyodott.
-Oké. Szia.
-Szia

-Judy Preston vagyok és Keyo Changwanit keresem.
-Én vagyok, parancsoljon.
-A Middlerock iskolából keresem. Szeretnénk meghívni egy beszélgetésre az iskolába február 14-én délután. Joey Rossi és Malcolm Braderby lesz vendégünk az Arisona Mochikansból és Jeffrey Vallom tűzoltó.
-Ó hát.. nagyon kedves. Megnézem van e valami dolgom aznap délután. Adna egy percet.
-Hogyne. kérem. Várok. - Keyo mosolyogva nézte meg a naptárját. Valentin nap. Remek. -El tudok menni, igen.
-Ó ez igazán nagyszerű! - lelkendezett Judy. - Tudja ez egy diák program. Mi szervezzük és bonyolítjuk le az egészet. Szóval nem tudunk önnek tiszteletdíjat fiuzetni.
-...
-Így is elvállaja.
-Oda jártam én is. Igen, persze, szívesen.
-Jaj, uram. Nagyon köszönöm a magam és a szervezők nevében. Akkor várjuk háromra, 14-ln!
-Én is köszönöm! Minden jót Miss Preston.
-Köszönöm, viszlát!


Őrült rohanás volt az a délután. Délelőtt Mattal kellett menjen egy megbeszélésre. A kocsiját kellett megmutassa és Mat ragaszkodott a személyes jelenlétéhez is a maga szelíd de annál kifejezőbb módján. Délre Garinál kellett lennie havi raportra. Háromra pedig a suliban, hogy levezesse azt a beszélgetést. Bepattant a kocsijába és begurult a zsúfolt parkolóba. Szerencsére a mozgássérült helyet nem foglalta el senki, így kényelmesen ki tudott szállni. A sport kerekesszéket hozta el, a könyebb navigálás miatt. Emlékezett rá, milyen nehezen fordult itt-ott a suliban. Most a tömeg nehezítette a dolgát, de szerencsére csak az aulában kellett megtalálja a szervezőket. A srácok már ott gyűltek a kosarasfiúk körül. A kétméteres izomsrácok kedvesen vigyorogtak a lányokra és kezetráztak a rajongó fiúkkal. Keyo odagurult és ő is kezet nyújtott az egyiknek. Az lenézett rá és leguggolt elé.
-Hello!
-Szia. Keyo Changwani vagyok. Én fogom vezetni a beszélgetést.
-Á. Klasz. Tuti. Oké. - a kosaras kezetfogott vele aztán visszafordult a rajongókhoz. Keyo egy pillanatig még nézte őket. Összebiccentett a másikkal aztán körülnézett a szervezőket keresve.
A két lány egy úrral beszélgetett illedelmesen. Időnként odaszaladt hozzájuk egy-egy srác valamit kérdeztek vagy mondtak nekik. Ők bár beszélgettek sűrűn lesték a bejáratot. Keyo lassan odagördült eléjük.
-Sziasztok. - nézett egyikről a másikra. - Judy Prestont keresem.
-Én vagyok. - mondta kicsit sürgetően a szemüveges.
-Én pedig Keyo Changwani. Itt vagyok már pár perce, de csak most vettelek észre titeket. Tőlem kezdhetjük.
A két lány arca megnyúlt. Beállt egy döbbent pár másodperces csend. Aztán a magasabbik megrázta egy picit a fejét és kezet nyújtott.
-Margaret Hoppkins vagyok. Elnézést. Azt hittük, hogy idősebb.
Keyo elismerően elmosolyodott.
-Azért menni fog, igérem.
-Köszönöm. Erre legyen szíves. - mutatott az emelvényre, még mindig falfehér arccal, aztán egy pillanatra a szája elé kapta a kezét,  majd mint egy magának odanyögte, hogy megoldjuk.
-Köszönöm.
Judy Preston olyan szomorúan nézte, hogy Keyo inkább elfordult.