Rocklegends

...hősszerelmes is tudott lenni, meg pornósztár, de ott felismerhetőek voltak még a sablonok. meg díler, kommandós, akcióhős. És még ezer más; "szegény ember gazdag ember, pap, katona, kondás." A filmélmények, a közelben élő vagy virtuális környék decens személyei - Loo megfigyelt és osztályozott. Igényesen voltak összerakva a szerepek, sosem álmodott senkit módosítás nélkül, valahogy úgy alakult hogy egy-egy alak mindíg több modellből lett összeállítva.

Este a Rocklegends-ben egy vékony, vörös nővel - adott díszlethez választani álmodozni valót - ez általában gyorsabban működött, mint megtalálni az inget a nadrághoz. Loo éppen gatyában állt a lakókocsi végében és a Mama kárálását próbálta kizárni a gondolataiból míg öltözött.

Nem mintha a szerepeket valaha, valakinek is megmutatta volna és beszélnie sem kellett róluk. Loo a "minthá"-ban építkezett, és - bár iskolai élményekből nyelvtani fogalmakat nem tartott megőrizni valónak, - igazi világa a feltételes mód volt. A gondolatban megépült alakok életek sorát élték párhuzamosan lőporfüstös, porosan ismerős vagy posztapokaliptikus világokban színesen, homloka belső felére vetítve - kívülről láthatatlanul. Külső szemlélőnek az az álmatag szemű nagyranőtt melák maradt, mint iskolásévei közepén volt.

Visszaakasztott egy kockás inget és ólmos lassúsággal nyúlt a pólóval-kiváló farmer felé. A Mama két lépésnyire tőle elindította az "azok a rossz nők" szövegét, amit bulik előttre tartogatott, Loo pedig nagy sóhajjal próbálta beleélni magát a helyzetbe. Sörszag, tánctér, füst - ki nem hagynák a villódzó fényeket, Lisbett és ő majd a klubban.

Bent órák alatt peregtek életek, történtek fülledt szerelmi drámák, túszmentés, hőseposzok - mikor mihez volt kedve.

Néha arra gondolt, milyen kis befektetett energiával lehetett volna író - hiszen a történetei messze felülmúltak jónéhány könyvet Mama polcáról. Vagy kommandósnak is állhatott volna, fizikuma és érdeklődése mindenesetre akadt hozzá. Pap és díler - ezeket a rejtett szépségeik miatt játszotta fejben: az előbbit a titokban kiélt vágyak, utóbbit némi családi érintettség miatt.

Loo megdörzsölte a homlokát és elmosolyodott: fantáziáiban itt sokszor sebhelyet viselt. Aztán a feladatra koncentrálva a póló-farmer összeállítást választotta. Felöltözött, de még nem ért véget a kötelező feladatok sora, döntenie kellett: csizma vagy a tornacipő? A győztes tornacipővel a lábán aztán a csorba tükörhöz lépett és megpróbált macsót látni, miközben agyának egy robotpilótára állított része lejátszotta az "igen, Mama, úgy lesz..." kezdetű választ. A tükör persze ezúttal is tévedett, és Loo bánatosan meredt sárgásnak tűnő fogaira. Aztán egy pillanatra megdermedt: mekkora ökör is vagyok, itt parádézom, pedig a lány akit táncolni viszek totál vak. Kifújta a levegőt és fenyegető pillantást vetett a tükörképére. Aztán becsukta őt a szekrénybe. A lehető leghalkabban osont a lakókocsi nyitott ajtajáig, onnan meg a kocsiig, amit délután próbált elfogadható állapotba hozni. Indított és lopakodó üzemmódban hajtott a telep végéig. A Mama még nem vette észre a távozását, testetlen hangja sokáig kísérte.

Munka közben is megoldotta, de Mat és Keyo mellett aztán ideálisan lehetett álmodozni: Mat és közte szótlan üldögéléseik alatt is ide-oda pattogtak gondolatfoszlányok, vagy valami hasonlók, mert Mat későbbi képei és tárgyai sokszor meglepően otthonosak tűntek számára. Keyo meg szóba tudta önteni szinte bármelyikük fejében tobzódó gondolathalmazt, de lehet hogy csak azért tűnt így, mert Keyo szinte bármiből filozófiát tudott kerekíteni. És mindketten figyeltek rá, hogy ha nem érte el Loo-t éppen néhány szavuk, hát megismételjék. És a viccein is tudtak röhögni.

- Mat ugyanakkora balfasz, mint én, Keyonak meg azért nincs lába, hogy el ne tudjon távolodni a lelki mozgássérültektől - morogta Loo, mikor Leparkolt Lisbett háza előtt. Kiszállt, helyére emelte a kocsiajtót, aztán fölcsöngetett. Hallotta hogy Lisbett elköszön a kutyájától és már meg is látta kibontott rézszínű fürtjeit. Rézdrót - konstatálta Loo - ha rézdrót, akkor Matnek kéne most itt lennie, ő használ mindenhez ilyet. De mielőtt komolyan felmerült volna a menekülés gondolata, Lisbett már a kapuig ért.

- Hello Loo, annyira szép tőled, hogy pontos vagy... megyünk?

Pont olyan nem lehet, legfeljebb emlékeztethet valakire... Loo fejében egymást kergették a képek, karakterek és megfelelő szövegrészletek, de kifelé nem tudott volna azok szerint viselkedni. De nem süllyedt a szokásos álmodozásaiba sem, maradt az álmatag, kívülről szinte unottnak tűnő, kevésszavú latin, aki a belekaroló szép vöröst vezette át a Rocklegends különböző bugyrain. Loo inkább látta kívülről magát, mint érezte belülről - és nem tetszett magának. Lisbett viszont feldobott volt, láthatóan nem zavarták Loo hosszabb hallgatásai. Feltűnő színei és üde szépsége sok tekintetet vonzott, de neki erről láthatóan nem volt tudomása. Derűs mosolya nem csökkente Loo zavarát:

- Itt van Lisbett, ügyet sem vet az érdeklődőkre, csak rám figyel én meg képtelen vagyok szórakoztatni. Nem lát, engem érez maga mellett, a klub más vendégei neki a háttérmoraj részei maradnak. És figyel: ez a nő folyamatosan észnél van, hogy fogást találjon a világon. Hé, Loo, te homlokmozis hülyegyerek, tudsz bármi értelmeset mondani Miss Valóságnak?