Loo

Nem is vette észre, milyen kíméletlenül nyomorgatja a plüssmedvét. Mióta a műszaki osztályra helyezték, nem nézett be ide a játék részlegre. Még a vérmes kis Kathy kedvéért sem, pedig annak idején úgy tűnt, igéretesen alakul valami. Aztán persze nem lett semmi, főleg lustaságból - ahogy már nem először. Na és ha lett is volna, hát hová vigye a lányt? A Mamához a lakókocsiba? Mat műhelyébe? Ehh... tényleg el kéne már költözni... Keyo már mióta önálló a saját házrészben. Persze Keyo anyja egészen más, mint a Mama, brrrrrrr - Loo megdermedt és két ujjal csippentve tolta el magától az üvegszemű plüss játékot, mintha újra érezné az apró keleti asszony átható pillantását. Azon kevés alkalommal, mikor nem tudott kitérni a találkozás elől, biztos volt benne, hogy Gari tekintete nem állapodik meg az arcán, hanem áthatol bőrön-csonton-agyvelőn és meg sem áll az árnyékáig. Rezzenetlenül tudta nézni azokkal a sötét mandulaszemekkel, amikben - láthatta aki nem vak - forgó pengék villantak. Ufó, nyilván az a nő sem ember - vette elő az egyik kedvenc meséjét Loo - hát csak rá kell nézni a fiára, abból is mi lett. Keyonak lába nincs ugyan, de alaposabban csapatja mint bármelyik cimborája. Agyonverni sem lehet.

Szóval ha anyám ufó lenne, mint Keyonak, már biztos elköltöztem volna én is. - dobta vissza az állványra Loo a játékot. Továbbsétált, rámosolygott a két eladóra azzal az álmodozó latin mosollyal, amire az ilyesmire fogékony nők általában segítőkésznek bizonyulnak. Szaktanácsot kért, vissza-visszapillantott a gonosz szemű plüssmedvére, aztán hosszan ismerkedett egy játékpallossal. Azzal a fajtával amelyik szinte teljesen fém érzetű, már majdnem felnőtt méret, és a markolatában élethű kristályok világítanak. Aztán nem vett semmit. Körbejárta az áruházat, sőt, cigarettaszünetben megnézte a konkurencia kirakatait is. Egészen délutánig halogatta a döntést, majd visszatérve a műszaki osztályra maradt a legegyszerűbb megoldásnál.

Munka után Mat műhelyében csomagolta az ajándékot.

- Hány éves is? - kérdezte Mat, miközben a polcra felkúszva papírt keresett.

- Ööö, tíz. De olyan izé már most is...

- Tíz... akkor csomagold ebbe a régi autós naptárba... pucérnős még azér' korai. Levágom az alját, csak a kép marad... Milyen?

- Hát csak néz, mint az öregek...

- Loo, - kezdte Mat türelmesen - Betót az anyja neveli aki ritkán van egyedül a fejében, és most éppen nem az utcán tolja, hanem kitartottja valakinek. Apja sehol, a nagyik sem játszanak, mert anyád utálja. Szerinted milyennek kéne lennie?

- Hát azért valami élet...

- Ja, lehetne még kis bicskás gyilkos is mostanra, ha nem a csendesebbik fajta. Hidd el, mindenkinek jobb hogy ilyen. A bátyád találkozott már vele?

- Nem, Mama megtiltotta. De ő se kérte... ha majd kéri akkor... hát akkor valahogy elviszem Fabióhoz beszélőre.

- Nem kéne ezzel kezdeni? Csak hiányzik neki, érted. Mégiscsak úgy működik, hogy van apja is...

- Az apák elmennek, megmondtam neki. A miénk is elment. - tette le a szavakat Loo lassan egymás mellé, mint aki nehéz felfogásúnak magyaráz megdönthetetlen természeti törvényeket - Hogy anyám rúgta ki, vagy talált frissebb pinát magának... ööö, hát lehet mindkettő. A Mama sosem mondja, csak az megy, hogy olyanok vagytok mint az a geci szemét apátok...

Mat még mondott volna valamit, de inkább csak szusszant egyet. Kicsit félrekotorta a szerszámokat meg valami kitalálhatatlan rendeltetésű félkész kütyüt az asztalán és kiterítette a papírt. Ragasztószalagért nyúlt és intett Loo-nak.

- Na mutasd, mit vettél neki? Mi a ... csak nem egy...

- ...ja, fényképezőgép. Még ilyen kis gagyi, nem telt komolyabbra - mentegetőzött Loo.

- Első gép lesz? - Mat arcán mosoly szaladt szét - Figyelj, annak teljesen ok... és ez hogy jött, hogy ezt kap?

- ..hát kerekesszéket mégsem vehettem neki, hehe... meg Beto kicsit olyan mint te.