-Hello.
-Hello.
-Keyo?
A srác vágott egy unott pofát és csak a fejével intett a kis fülke felé.
Keyo egy boxeralsóban ült a rongyoshuzatú széken. Bőre kékes színt kapott a monitorfénytől és csillogott az izzadtságtól.
-Azt hittem itt van légkondi. - Rogyott le a kerekesszékbe Mat, és odatekert Keyohoz.
-Az van, csak levegő nincs ebben a zugban. Szépen befűtüm testhővel, aztán lassan felélem az oxigént is, és mikor már fetrengek kimegyek kicsit az eladótérbe. - Kezei villámgyorsan gépeltek és szemét sem vette le a képernyőről.
-Itt nem megy a légkondi, cimbora. - Mat felhúzta a lábait a székre. A fényképezőgép halkan kattogott.
-Nem? - Keyo kinézett Matra. Szeme fehérje vörös volt.
-Képenfújtad magad a monitortisztítóval?
Keyo hülyén nézett.
-Vörös a szemed.
-Jah. - legyintett és visszafordult a géphez. - Nem adja ki a bérem amíg be nem fejezem ezt a szart.
-Mi van?
-Hallottad.
-Csessze meg. Itt ülsz egész nap, és foltozod a szar rendszerüket, ő meg visszatartja a fizud? - MAt kiugritt a székből és kiabált.
-Nyugi, Mat, nyugi.- nézett körül keyo idegesen. -Nyugi.
-Mennyi még?
-Órában?
-Aha.
-60 és 75 közé saccolom.
-Mi van? - Mat újra állt.
Keyo visszafordult a géphez és folytatta a gépelést.
-Looval lőtérre akartunk menni délután.
-Jó. Persze. nekem most nem fér bele...
Mat visszakuporodott a kerekesszékbe és felhúzott térdeire támasztotta a fejét. A boltban jöttek mentek az emberek. York eladott pár holmit. A délután tovább forrósodott.
-Kiugrom egy sörért. Ha jön valaki szolgáld ki. Amit nem érsz el, majd leszedi a haverod. - vakkantott be az irodába. - Lehet, hogy zárásig nem érek vissza. - tette még hozzá egy cápamosoly kíséretében.A szélcsengőnek használt fogaskerekek megcsendültek ahogy kilépett az ajtón.
-Köcsög. - Morogta Keyo és Mat egyszerre.
Összenéztek.
Mat feltápászkodott és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Feltünésmentesen körülnézett. keyo figyelte őt. Aztán kérdőn intett. Mat a szoba sarkai felé bökött. Keyo elmosolyodott.
-Csak az eladótérben van, és csak kamera. Hangot nem rögzít.
Hm.
-Körülnézek a raktárban.
-Ahogy gondolod, de ha jön valaki tényleg ki kell szolgálni.
-Rendben lesz. - Mat letette Keyo kocsijára a fényképezőgépet és kislattyogott az irodából.
Hamarosan bezártak és pizzát rendeltek. Keyo a pizzát a saját székében ette. Aztán míg Mat hugyozni volt, el is aludt. Mat kattintott róla párat, aztán letette a gépet és visszament a raktárba.
Reggel, mire Keyo felébredt már visszaért. Hozott neki tiszta ruhát, fogkefét meg törölközőt. Keyo kicsit szabadkozott, de mindketten tudták, hogy ez nagy segítség volt. Mat aztán haza is ment aludni.
Otthon felyezte be. Mikor reggel hazaszaladt ruháért a raktárajtó mellé dugta. Onnan vette aztán ki és vitte haza a szerzeményt, amit egész éjjel buherált és válogatott a SteelGear raktárában. Aludt pár órát, aztán befejezte. Szépen összekalapált, heggesztett és forrsztott mindent. A kész holmit pénteken akarta átadni, este, itt a műhelyben. Az elrelytett kamera figyelő szeme előtt.
Pémteken Keyo már alig tudta hajtani magát. Mat Looval ment érte, a feltünés elkerülése végett. Ő sosem szokta tolni Keyot. Nem volt rá szükség. Loo meg mindig odaáll. Akkor is mögötte megy, ha nem tolja. Így aztán szolt Loonak, hogy menjenek el keyoért, csak úgy. Aztán nézzenek filmet nála a műhelyben. Loo minden hívást elfogadott. Mindig jött és sosem kereste őket magától. Most is ott jött mellette. Keze úgy állt, mintha fegyver lenne benne. De ezt csak ao olyan jó megfigyelők vették volna észre miont Mat. Egy járókelő csak úgy, soha.
Keyo elhelyezkedett a kanapé sarkában. Loo leült a másik végébe. Keyo fárdat volt. Ha teljesen széthajtja magát eljön egy fázis, amikor csak vigyorog és beszél összefüggéstelenül. hajtani a kocsit olyankor nem tudja. Egy sör kinyitása is nehezére esik, de ilyenkor születnek a leg zseniálisabb gondolatai. Filozófikus, költői ilyenkor.
Mat beült közéjük. Kiosztott egy-egy sört és elindította a lejátszót.
Reggel keyo átmászott a kocsijába. Mat a kanapén ült egy boxerban. Épp letette a kávékat. Loo valamikor éjjel hazament. ketten voltak. Olyan korán volt, hogy még nem volt forró a levegő.
-Mit nézel így, mint valami apa? - vigyorgott Keyo.
-Hétfőn felmondasz ugye?
-Jah. Ma. Mélben meg telefonon. Be nem teszem a lábam oda többé.
-Az jó.
-Viszont így kell másik melót találnom.
-Kell.
-Nagyon keresztapás vagy, nem is apás.
-Jah. na figyu, ha ilyen vagy, akkor ülj vissza a kanapéra. Ok?
-Miért?
-Most. mert. - Mat felállt és odament a tévéállványhoz, elindította akamerát észrevétlenül. Aztán visszament és elhúzta a kerekesszéket a kanapé mellől, hogy Kelyo is jól láthassa. Aztán teátrális lassúsággal oldalara fordította, hogy a kerér teljességében látható legyen Keyonak. Ő az arcát nézte. A reggeli síma arcot ahogy ott ül rajta az a kis mosoly ami mindig ott van, bármi körülhatárolható ok nélkül. Ahogy az a mosoly kiszélesedik és egy meglepett boldog kiáltásnak adja át a helyet.
-Mikor? Hogy? Mat! - térdcsonkjaira pattant a kanapén. Ott állt és azt sem tudta mit csináljon. Aztán egyszerűen leugrott és odaszalad azzal a szemérmetlen, senkinek nem mutogatott laza térdenfutással. - De hisz ez gyönyörű! Uram isten, ez egy álom, Mat! és ezek a fogaskerekek...
-Fogadd el kérlek nem hivatalos végkielégítésed a SteelGeartól, ezen két steampunk dísztárcsa formájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése