-Faszt feszengsz már ezen az állás dolgon. Mit mondott anyád, mit csinálj?
-Mit mondott anyád? Mat! - Keyo feltámszkodott, aztán hasból felült, végül egy pillanatnyi megtorpanás után visszahanyatlott.- Nem igaz, hogy folyton úgy kell Gari szavára gondolnom, mint valami szentírásra. Nem tudja jobban. Honnan tudná?
-Hm. nem tudom. Mindig tudja.
-Faszt.
-Akkor tessék! - bökött Mat a magazinra. - a SteelGear webes rendeléseihez adminisztrátort és karbantartót keres.
Keyo felült.
-A SteelGear? Viccelsz?
-Nem. Itt van, nesze, apafej. Hívd fel őket. - Mat diadalittas fejjel nyomta Keyo kezébe a lapot. - Aztán gondolom olcsóbban hozzáférünk majd így a cuccaikhoz.
-Apafej.
-Apafej.
Mat megveregette atyáskodva Keyo vállát és lelépett. Keyo ott maradt a SteelGear hirdetésével. mesésnek tünt hogy abban a boltban dolgozzon, ahonnan Mat az összes trükkös steampunk kiegészítőjét vette, ahonnan a meseszép art deco kapcsok, a trükkös mechanikus szerkezetek voltak, amikből Mat a gépeit építette. keyo volt mat építményeinek elsőszámú haszonélvezője. Ellenállhatatlan volt a hívás, hogy ott dolgozzon. Az üzlet maga kárpótolta volna a nevetségesen alacsony fitzetésért, amit kínáltak.
Péntek volt. 38 fok árnyékban. A SteelGear a város másik végén volt. A bolt előtti 4 lépcsőfok áthághatatlan akadálynak tűnt. Telefonért nyúlt és magában szitkozódott. Húsz perc múlva Matal a háta mögött bement a boltba. Mat a metálos alkarvédők között matatott míg Keyo munkamegbeszélt.
-Szia. Keyo Changwani vagyok. Telefonon beszéltünk a webshopos meló miatt.
-Aha. - a srác végigmérte. - Szia. Ő. ... Hát jah. gyere be. Itt van a gép. - mutatott egy kis fülkére az iroda hátsó részében. - Hát érted. Ami bejön rendelés azt össze kell szedni és bedobozolni. Írni róla az excellbe, hogy teljesült... Meg ami ott van rublika kitölteni. A weboldalra meg folyamatosan ki kell tenni az új cuccokat. Meg karban tartani. ... Érted. - A srác hangja unott volt. Keyo egy pillanatig nézte aztán bólintott.
-Oké. Akkor beülök oda. Kivennéd a széket, hogy be tudjak oda manőverezni?
-Jah. Aha.
Mat közelebb óvakodott. Kezében a fényképezőgép láthatatlanul lapult. Az apró katanások hangja elbújtak az Abney park hangos szólamaiban.
Keyo megpróbált bemanőverezni a szűk résbe, de úgy tűnt a széke nem fér be. A srác karbafont kézzel, lezseren nekitámaszkodva a nagy íróasztalnak figyelte a küzdelmét. Mat földbe gyökerezett lábbal figyelte.
-Faszt. - Szaladt ki Keyo száján. - Hozd vissza kérlek azt a széket.
A srác lassan kapcsolt.
-Minek?
-Nekem. - Ekkor már vigyorgott. A srác odapenderítette a rozoga gurulós irodai széket Keyo pedig átlendült bele. - Hogy én milyen hülye vagyok. - Neveztte el magát.
-Hm. - A srác csodálkozott aztán otthagyta, mert bejött két lány és Dr. Steel lemezeket kellett nekik mutogatnia.
Mat közelebb osont.
-Beszélned kellene azzal a protézises csávóval újra.
-Utálom ezt. Annyira fárasztó lábon lenni. De így menni fog. - paskolta meg a szék oldalát Keyo.
-Tökre útban van a kocsid.
-Akkor hétfőn a kempinggel jövök, azt lapra lehet csukni.
-Ó tényleg. El is felejtettem, hogy van az is.
-Gari?
-Minden van.
Mat olyan jól utánozta Gari hangját, hogy mindketten elnevették magukat.
-Akkor ötre érted jövök.
-Hívlak, ha nem jutok ki, ok?
-Ahogy akarod.
Mat megvett pár díszt és egy lemezt, aztán eltünt. Keyo remélte, hogy nem maradt a közelben, hanem haza ment. Neki még volt egy hét szabija a spanyoltól.
A rendszer négyszer rohadt le aznap. Tizenegy csomagot pakolt össze és igyekezett kiagyalni valami stratégiát a webshop életbentartására is. Az első nap végére megállapította, hogy csak az oldallal hónapokig elbabrálhat, annyira pocsék a rendszer. A csomagösszeállítás sem ment gördülékenyen, mivel a magasabb polcokról nem tudta leszedni a cuccokat, mivel nem tudott felmászni a létrára.
York, az eladó srác pedig semmit nem tett amit külön nem kértek tőle. Néha azt sem. Ha nem volt vevő a boltban pornóoldalakat nézett vagy online játékokkal játszott. Egyetlen szót sem váltott Keyoval. Ötre Keyo hulla fáradt volt, éhes és rosszkedvű.
Fél hatra bejött a főnök is a boltba. Egy nagydarab oregoni pasas.
-Hello fiam. Josh Taylor vagyok.
-Uram. Keyo Changwani.
-Elég nyomorúság lehet tolókocsiban egy ennyi idős srácnak. Nagyon sajnálom.
Keyo meglepődött. Az őszes manager forma fickó szánakozó arcot vágott.
-Attól tartok ezek a munkakörülmények nem túl kényelmesek az ilyen csökkent munkavégző képességűeknek, mint te.
-El tudom látni a feladatom. A weboldalukat pedig újra tudom építeni olyanra, hogy működjön is.
-York azt mondta nem éred el a polcokat.
Keyo torkában gombóc gyűlt. Garira gondolt és a szigorra amiben nevelte őt.
-Péntek van, uram, hétfőre elérem.
-Talán kinő a lábad? - fordult el tőle megvetően a férfi.
-Ha szükséges, igen. - válaszolt higgadtan Keyo. Josh Taylor felhúzott szemöldökkel fordult vissza felé.
-Egy hét próbaidőt kapsz, de Yorkot nem ugráltathatod a polcokhoz.
Keyo bólintott és kigurult az ajtóhoz.
-Jó hétvégét.
-Viszlát.
Annyira dühös volt, hogy nem szállt buszra. Mat ott masírozott mellette.
-A kurva létra... Vannak ilyen elektromos emelők. Mi lenne ha venne egy kis targoncát? Persze hülyeség. Milyen az a létra?
-Kicsi. olyan mint nálad is van a garázsba. az amit pirosra festettünk két éve.
-Aha. Mat megállt. - Hát az jó. A hétvégén edzőtábort tartunk. Megtanulsz létrára mászni.
Szombat estére kifejezetten jól ment a dolog.
-Mondd meg végre miért nem mész lábon?
-Mert szar. Nyom, kemény, kicsi, és mindig megfájdul a térdem benne. Nekem nincs lábam, Mat. Kár úgy csinálni, mintha lenne. A csípőm is gyenge, az egész alsó kiszerelésem gyenge.
Összenéztek. Mat vigyorgott.
-Egyik csajod se panaszkodott hogy ne lennél elég.. hm... erőteljes, és ahogy a zajokból meg tudtam itélni... - Mat vigyorgott és igyekezett leplezni megemlkedő pulzusát. Keyo vigyorgott.
-Oké. Akkor mondjuk, hogy bogaras kripli vagyok. Hülyén érzem magam a kirakati bábú műanyag lábin. Eddig sosem volt ez a kocsi kényelmetlen. Most is megoldom.
-Anyád büszke lesz rád, ha elmondjuk neki.
-Na hagyjál Garival, basszus.
Mat ott hagyta Keyot a gép előtt, hulla fárdtan és felment az emeletre a fotólaborba. Megállt a sötét közepén és hallgatta a szívverését. Felidézte azta a hétvégét Mimiék házában, amikor Keyo úgy baszta Mimit, hogy szétesett az ágy alattuk. Ő egyedül ült a kanapén a nappaliban, és hallgatta a döndüléseket. Keze ugyanabban az ütemben járt és fejben nem a kanapén volt, hanem a felső hűvös szoba nyekkenő ágyán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése