Üres volt az utca. Az összes ablakot kinyitotta. A huzat messzire belengette a függönyöket a szobába. Beült a fotelba a térre néző ablak elé és hagyta, hogy a függöny körbelobogja. A grafitszürke ég előtt világítottak a vajsárga házfalak. Aztán dörrent. Ő összerezzent ültében de el is mosolyodott. Aztán újra dörrenés és megindult mint valami kidőlő tálnyi mag, az eső finom kopácsolása.
Hosszú hétvége volt, így egyedül. Ami elutazott, Péter az apjánál. Nem volt semmilyen programja a hétvégére. Olvasni akart és írni. Az olvasás sikerült is. Két könyvet falt fel négy nap alatt. Írni is leült párszor, de a félsz, az üres lap fóbia rendre elöntötte. Látta a gyűlő felhőket, érezte a vihar szagát. Aztán mikor végre elömlött a víz mindenen, megkönnyebbült. Sóhajtott egyet és lehunyta a szemét. Az ablakon beverő eső finoman permetezte meg a lábát. Majdnem felpattant, hogy becsukja az ablakot, de akkor valami megfogta belül.
-Ő hagyná, hadd simogassa az eső a lábát. Felmosni ráér egy negyed óra múlva is. Annyi idő alatt nem lesz semmi baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése