2010. május 13., csütörtök

Fura alakok

Figyelte a legyet. A légy hosszan mászott egyik ablakelemtől a másikig. A vízcseppek versengve csúsztak bele az ablakpárkány kiöblösödésébe. a légy belül mászott ellenkező irányba.
Loo figyelte aztán hirtelen ráborított a légyre a kínai kajás dobozt. Hallotta az ideges zizegést. lecsúsztatta az ablakkerethez és ott egy papírlapot tolt alá.
- Megvagy. - vigyorgott.
Az áruház irodájában nem volt már senki. Maga az áruház is zárva volt. Csak ő volt bennt, mint éjjeli őr, másodállásban. Nagyon szerette ezeket az éjszakáklat. Olyankor bármi lehetett. Néha végigkommandózott az áruházi polcok között a teljes sötétben. Kintről nem láthatták. de bent finom szürkeárnyalatú volt minden a derengésben.
-Mindig van egy kis fény, fiam. Csak idebenn. - kocogtatta meg a napszemüveglencséit emlékeben az apja - csak idebenn teljes a sötét.
Ezek után minid öblögetős röhögésbe tört ki, mint ki jó viccet mondott. Loo nem emlékezett rá, hogy az apaja valaha látott volna, pedig állítólag kisiskolás volt, mikor elveszetett végleg a látását. Loo csak Lisett Reynoldot ismerte, aki vak volt. Lisett az áruházban vásárolt minden hétfőn és pénteken. Lassan matatta végig a sorokat, sokszor kérve meg valakit, hogy olvassa el az adott élelmiszer összetevőit. Loot kezdetben idegesítette a matatásával. Furcsa volt és idegen. Aztán Lisett rákapott, hogy őt hívja segítségül. Onnantól egyenesen kerülte a lányt.
Egy nap Keyoval és Mattel mentek a Fullmoonba sörözni, mikor felbukkant mellettük Lisett. Odaköszönt neki, pedig nem is láthatta. Éppen odaértek a hely elé mikor a lány elhaladt mellettük azzal a nyugis zsemleszín kutyájával. Loo felkapta a fejét, de amit rájött, hogy ki köszönt rá paprika vörös lett.
Keyo végül kiszedte belőle mi a baj. majd mikor Loo kibökte, hogy Lisett olyan fura Keyoból kitört a nevetés és olyan heves szeretettel ölelte meg loo-t, hogy az zavarba jött tőle.
-Engem nem látsz furának Loo?
-Nem. Mé'? - Loo igyekezett átlátni Keyo okos trükkjein. - Félig vietnámi vagy, de az még alapból nem fura.
-Semmi más?
-Ja! - örült meg Loo - Meg kerekesszéked van. de az meg jó, mert ha veszünk egy kocka sört nem kell cipelni.
Keyo ezen már annyira nevetett, hogy a könnye is kicsordult.
Loo örült, hogy ilyen humoros. Ritkán nevettek a viccein.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése