2010. május 11., kedd

Keyo - Mat

-Hello. -Mat belépett a sötét lakásba. - Halló... mondta bizonytalanul pár lépés után. Keyo nem szokta véletlenül nyitvahagyni a lakást. A kávéfőző bekapcsolva, az ágy vetetlen. Az egyetlen szoba sarkában, a dolgozónak kinevezett fotelban ott aludt a barátja. Ölében a notebook, mellette üres tányér és egy bebőrösödött kávé maradéka. Mat óvatosan mellé lépett. A notebook monitorát aktívan tartotta a skype. A partner kamerája egy alvó nőt mutatott, ágyban, párnák és takarók kavalkádjában. Vörös és sárga színek között.
-Lám a Fehér Díva belehal a hiányodba. - gondolta Mat. Aztán plédet hozott a kanapéról és betakarta Keyot. Kivitte a tányérokat és kikapcsolta a kávéfőzőt. A kapuból aztán visszafordult és megállt a szoba közepén.
-Olyan hülye vagy. - morogta az orra alatt és levetkőzött. A Keyo szagú ágyban aztán gyorsan elaludt.

Arra ébredt, hogy elaludta a nyakát.
-Ó bassza meg. - Keyo félretolta a notebook tartó konzolt és nyújtózkodni próbált. Aztán meglátta a monitort és rajta az alvó nőt. Elmosolyodott. aztán észrevette a pokrócot. Megállt a nyújtózó mozdulat félúton. Az ágyra pillantott és elfintorodott a fájdalomtól. Hunyorogva próbálta kivennia  kupac formáját. Aztán meglátta az ágy mellé ledobott kupacnyi ruhát. Elmosolyodott és halkan odagurult és megigazította Maton a takarót. Majd a konyhába óvatoskodott és bekapcsolta a kávéfőzőt, megsütött pár tojást, betárazott négy piritóst és várt.
A konyhaajtóból nézte Matet, aztán visszagurult és óvatosan lepakolta a reggelit az éjjeliszekrényre. Várta hogy felébredjen. Ült és nézte és nem értette miért önti el valami forró lávaszerű forróság, valami maróan savas fájdalom. Meghatottság és félelem és veszteségérzés. Hagyta a könnyeit hadd jöjjenek. Olyan régen sírt már. Néha megengedheti magának. Nézte Mat finom kezét, párnába süllyedt kócos fejét és ráeszmélt a változásra.
A nap lassan elérte az ablakpárkányt, óraany ragyogással töltötte fel a szobát. keyo összeszedte magát lassan és visszagurult a gépéhez. A nő is már felkelt. Egy üzenetet hagyott, hogy jó reggelt, és hogy reméli jól aludt és majd 11 körül online lesz megint.
Keyo nézte Matet és aztán a nő képét a skypeon. nem volt hajlandó választani. Nézte Matet és valahol a csontjaiban kerngő bizonyosságból, vagy a szíve mélyén lapuló fájdalomból, vagy a hajszálai tövében futkosó borzongásból tudta, hogy választani kell. Megérintette Mat térdét, de aztán gyorsan visszahúzta a kezét, mert megállíthatatlanul folytak mozdulatlan arcán a könnyek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése