Keyo az elmúlt héten mindenhová magával vitte a könyvet, és sokszor nem reagált ha beszéltek hozzá, mert a könyvbe mélyedt. Loo haragudott a könyvre, de csak mert Keyora nem tudott haragudni. Egyszer kifakadt neki, hogy folyton olvas. Keyo meg szemérmesen elmagyarázta neki, hogy ő mennyi mindent nem tehet meg, amit mindenki ainek van lába tud. És a könyvekbe merülve olyan, mintha vele történnének a könyv eseményei. Loo nem olvasott túl jól, pláne nem elég könnyen ahhoz, hogy a történetek magukkal ragadják.
Előző nap azonban Keyonál lógtak, és késő este jött csak haza. Mattal hülyéskedtek. Magazinokat vágdostak szét és raktak össze új idétlen figurákat a sztárokból. Sokat nevettek. Aztán kifele menet, míg Mat a cipőjét húzta Loo észrevette a fogas alatti szekrényen a könyvet. Nem is gondolkozott, csak becsúsztatta a kabátjába.
-Loo! Hol a fenébe vagy?- Mama hangja sürgető volt és nagyon fáradt.
-Itt vagyok! - Szólt fel neki és becsukta a könyvet.
Rodrigo autója öreg volt és tiszta. Tisztább volt mint maga Rodrigo, és tisztább minden autónál amit Loo életében belülről látott. Beült hátra és igyekezett láthatatlan lenni. Mama előre ült és ahogy becsukódott az ajtó elkezdődött a kétoldali panaszáradat. Mama a nehéz helyzetükről, Rodrigo Fabio hiánya okozta nehézségekről beszéltélt emelt, kissé kétségbeesett hangon. Loo meglapult Mama mögött és lassan előhúzta a könyvet. Óvatosan, gondosan kikereste a 27 oldalt és mutató ujjával lassan haladva a sorokon megkereste azt a bekezdést ahol tartott. A beszédhangok belesimultak az öreg autó kajaiba. A rászkódás beleringatta a könyvbe, és bár a betűk kukacai össze-összegubancolódtak időnként, ő küzdött, és lassan mint egy bányász a hegy gyomrában, úgy haladt ő is mondatról mondatra, fejezetről fejezetre, egyre méklyebben a történetben, ami Keyot olyan nagyon lenyűgözte. Tudni akarta miért.
A börtön kapui mind acélból voltak. A sárga föld a kapuk között kemény volt mint a beton. A ház szürke falainak tövében változatos halmokba rendezte a szél. Növény nem nőtt, és a szélrajzolta mintákba csak autógumik nyoma rondított bele cikcakkos sávokat. Csend volt.
Fabionak 15 évet kellett lehúznia itt. Loo el sem tudta képzelni mit csinálhat itt valaki 15 évig. A börtönlátogatás körülményes rendje elborzasztotta. Az arcok, még a nőké is kemény volt és kifejezéstelen. Ő mama mögött ment és úgy fogta a könyvet, mint legféltettebb kincsét. Leültették egy kis padra a beszélőben.
A pici szobáról a gyóntatószék jutott eszébe. Két ülőhely egymástól ráccsal elválasztva. az egyik mindig ott van a rács túloldalán a másik oldalon cserélődnek az emberek. Titkok kerülhetnek a telefonkagylón át a külvilágba és viszont. A könyvet a térdére tette és rákönyökölt. Hallani akarta mit beszélnek, még így is, hogy a bátyja hangját nem hallotta.
Fabio tudomást sem vett róla. Rodrigoval veszekedett és Mamát nyugtatgatta.
Loo elnézte a bátyját. Hatalmas lett fél év alatt. Óriásira dagadtak a vállai. Háta begörbedt a sok izomtól. Tar fején új tetoválás díszelgett és sötét, ápolt szakáll keretezte a száját.
Aztán egy váratlan pillanatban Mama hátrafordult.
-Itt van, igen. - mondta és feszült mozdulattal magához intette Loo-t. - Itt van. Akarsz vele beszélni?
Fabio katonásan biccentett. Loo elvette Mamától a kagylót és lassan leereszkedett Mama helyére a nyikorgós székre.
-Szia.
-Szia öcsi.
Csend.
-Mit olvasol?
Loo felmutatta.
-Miféle könyv ez?
-Telepesekről szól, meg egy kínairól.
-Vigyázz a kínaiakkal. Mindenkit átbasznak, aki nem ferdeszemü.
Loonak Keyo jutott eszébe, aztán Keyo anyja, az a kemény, szikár kis pergamenbőrű nő.
-Minden távolkeleti?
-Minden ferdeszemü sárga ördög. - Fabio komolyan kersztet vetett. -Aztán jól tanulsz?
-Megpróbálok.
Rodrigo autója öreg volt és tiszta. Tisztább volt mint maga Rodrigo, és tisztább minden autónál amit Loo életében belülről látott. Beült hátra és igyekezett láthatatlan lenni. Mama előre ült és ahogy becsukódott az ajtó elkezdődött a kétoldali panaszáradat. Mama a nehéz helyzetükről, Rodrigo Fabio hiánya okozta nehézségekről beszéltélt emelt, kissé kétségbeesett hangon. Loo meglapult Mama mögött és lassan előhúzta a könyvet. Óvatosan, gondosan kikereste a 27 oldalt és mutató ujjával lassan haladva a sorokon megkereste azt a bekezdést ahol tartott. A beszédhangok belesimultak az öreg autó kajaiba. A rászkódás beleringatta a könyvbe, és bár a betűk kukacai össze-összegubancolódtak időnként, ő küzdött, és lassan mint egy bányász a hegy gyomrában, úgy haladt ő is mondatról mondatra, fejezetről fejezetre, egyre méklyebben a történetben, ami Keyot olyan nagyon lenyűgözte. Tudni akarta miért.
A börtön kapui mind acélból voltak. A sárga föld a kapuk között kemény volt mint a beton. A ház szürke falainak tövében változatos halmokba rendezte a szél. Növény nem nőtt, és a szélrajzolta mintákba csak autógumik nyoma rondított bele cikcakkos sávokat. Csend volt.
Fabionak 15 évet kellett lehúznia itt. Loo el sem tudta képzelni mit csinálhat itt valaki 15 évig. A börtönlátogatás körülményes rendje elborzasztotta. Az arcok, még a nőké is kemény volt és kifejezéstelen. Ő mama mögött ment és úgy fogta a könyvet, mint legféltettebb kincsét. Leültették egy kis padra a beszélőben.
A pici szobáról a gyóntatószék jutott eszébe. Két ülőhely egymástól ráccsal elválasztva. az egyik mindig ott van a rács túloldalán a másik oldalon cserélődnek az emberek. Titkok kerülhetnek a telefonkagylón át a külvilágba és viszont. A könyvet a térdére tette és rákönyökölt. Hallani akarta mit beszélnek, még így is, hogy a bátyja hangját nem hallotta.
Fabio tudomást sem vett róla. Rodrigoval veszekedett és Mamát nyugtatgatta.
Loo elnézte a bátyját. Hatalmas lett fél év alatt. Óriásira dagadtak a vállai. Háta begörbedt a sok izomtól. Tar fején új tetoválás díszelgett és sötét, ápolt szakáll keretezte a száját.
Aztán egy váratlan pillanatban Mama hátrafordult.
-Itt van, igen. - mondta és feszült mozdulattal magához intette Loo-t. - Itt van. Akarsz vele beszélni?
Fabio katonásan biccentett. Loo elvette Mamától a kagylót és lassan leereszkedett Mama helyére a nyikorgós székre.
-Szia.
-Szia öcsi.
Csend.
-Mit olvasol?
Loo felmutatta.
-Miféle könyv ez?
-Telepesekről szól, meg egy kínairól.
-Vigyázz a kínaiakkal. Mindenkit átbasznak, aki nem ferdeszemü.
Loonak Keyo jutott eszébe, aztán Keyo anyja, az a kemény, szikár kis pergamenbőrű nő.
-Minden távolkeleti?
-Minden ferdeszemü sárga ördög. - Fabio komolyan kersztet vetett. -Aztán jól tanulsz?
-Megpróbálok.
-Nincs monoklid. Jóvvan. - Fabio bólogatott, de a szeme szomorú volt.- Ha nem megy ne tanulj. Pénznek úgyis nagyobb hasznát veszed. Vigyázz Mamára, ok? Legyen otthon rendesen zsé. Ügyelj rá. Ha nincs melód Rodrigo ad. - Elnézett Loo feje mellett Rodrigora. Loo hátranézett. Rodrigo mélyen bólintott. Loo visszafordult Fabio felé.
-Most te vagy otthon a férfi. Betöltötted a tizenötöt. Érted.
Loo nézte a bátyját a drótháló mögött.
-Le kell éretségiznem.
-Ha megy akkor jah, de ha nem megy, hagyd a faszba. Menj el melózni, érted. De ha Mamának nincs pénze akkor szard le a sulit, bratyó. Akkor húzás van dolgozni. Rodrigo jön be hozzám havonta. Megmondja hogy vagytok, és ha nyomorogtok innen a sittről is ellátom a bajod.
-Oké. -suttogta.
-Jól van. Szia.
-Most te vagy otthon a férfi. Betöltötted a tizenötöt. Érted.
Loo nézte a bátyját a drótháló mögött.
-Le kell éretségiznem.
-Ha megy akkor jah, de ha nem megy, hagyd a faszba. Menj el melózni, érted. De ha Mamának nincs pénze akkor szard le a sulit, bratyó. Akkor húzás van dolgozni. Rodrigo jön be hozzám havonta. Megmondja hogy vagytok, és ha nyomorogtok innen a sittről is ellátom a bajod.
-Oké. -suttogta.
-Jól van. Szia.
-Szia.
A hosszú úton, keresztül a sivatagon egyre mohóbban falta a betűket. Estére, mire visszaértek a városba teljesen bevörösödött a szeme.
A hosszú úton, keresztül a sivatagon egyre mohóbban falta a betűket. Estére, mire visszaértek a városba teljesen bevörösödött a szeme.
-Baszod, te Loo, nehogy bömböljé má, mint egy lány. Bárki bekerülhet a sittre, faszom. Lehet, hogy ha nincs szerencséd jövőre ott leszel te is, két cellával arább. - köpött egy embereset Loo lába mellé.
-Nem bőgök. Olvastam és elfáradt a szemem.
-Mi a szart olvasol? - Rodrigo hirtelen mozdulattal kikapta a könyvet Loo kezéből. - Nah baszod, Teresa mama, ez a csávó zsidó könyveket olvas. Erről nem kell olvass, kisöreg. Los Angeles valóban nyugatra van. - földhöz vágta a könyvet és megragadta Loo vállát röhögve. - Adok neked munkát, te mamlasz. Ha jól csinálod akár még LA-be is eljuthatsz egyszer. - röhögött és elengedte, aztán újra köpött egy szaftosat.
Loo felvette a könyvet a porból és megvárta míg Mama és Rodrigo eltünnek a lakókocsiba. Aztán felpattant a bicajra és áttekert Mathez. Bevackolt a garázsban a nagy koszos kanapéra és a didergősen remegő fényű izzó alatt tovább olvasta miről mesél John Steinbeck.
-Nem bőgök. Olvastam és elfáradt a szemem.
-Mi a szart olvasol? - Rodrigo hirtelen mozdulattal kikapta a könyvet Loo kezéből. - Nah baszod, Teresa mama, ez a csávó zsidó könyveket olvas. Erről nem kell olvass, kisöreg. Los Angeles valóban nyugatra van. - földhöz vágta a könyvet és megragadta Loo vállát röhögve. - Adok neked munkát, te mamlasz. Ha jól csinálod akár még LA-be is eljuthatsz egyszer. - röhögött és elengedte, aztán újra köpött egy szaftosat.
Loo felvette a könyvet a porból és megvárta míg Mama és Rodrigo eltünnek a lakókocsiba. Aztán felpattant a bicajra és áttekert Mathez. Bevackolt a garázsban a nagy koszos kanapéra és a didergősen remegő fényű izzó alatt tovább olvasta miről mesél John Steinbeck.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése