Szövetség

A félelem ott rótta a nyolcasokat a lába körül. Új iskola, új osztály, új arcok. A tanítónője kedves volt és határozott. Az igazgató kifejezetten vicces. De ez nagyjából nem számított ha az osztályban nem leli meg a helyét. A bátyja tárgyalása már elkezdődött. Mama már alig evett csak a cigiket szívta egymás után. Sonja pedig elköltözött. Tudta jól hogy azzal járt a legjobban ha meghúzza magát, észre sem veszik. Ha nincs vele baj. Csak tanulni ne kéne. Olyan nehéz, bonyolult dolgokat kellett megtanulni. A betűk mint a levesbe csepegtetett tejföl elfolytak, összefolytak a szeme előtt.
Első reggel úgy kelt ki az ágyból mint aki beteg. Fehér arccal, reszketeg lábbal keresgélte össze a jobbik ruháját. Mama a kanapén aludt, a tévé még estéről bekapcsolva maradt. Teát sem főzött csak a bő gatyája zsebébe csúsztatta a vacsoráról ott maradt kenyérvéget. Kemény és száraz volt.
-Hazafele jó lesz - gondolta.

Az osztályterem ajtaja koszos volt, a linoleum kék csíkos, a falakat vajszínűre festették. A szekrényén a névtábla rég leesett. Alkoholos filccel írta fel rá a nevét az előző tulajdonos. Loo pislogott párat, aztán előhúzott a zsebéből egy OrangeCountryChoppers matricát és azt ragasztotta fel a neve helyett.
A teremben a sok tízéves olyan őrült hangzavart csapott, hogy kezdett abban reménykedni, hogy észre sem veszik. Hogy simán leülhet az egyetlen üres helyre, és meglapulhat. Az egyetlen üres helyen azonban nem volt szék. Állt ott bután a pad mögött és úgy forgott körbe tágra meredt szemét a földre szegezve, mintha leejtett volna valamit.
A szomszéd padban a kínai kiscsaj tenyerével takarta el a száját, de a nyihogó nevetés így is eljutott Loohoz.
-Bazmeg. - szakadt ki belőle halkan. Aztán a teljes kilátástalanságtól eltorzult arccal körülnézett.
Volt még egy hely. A sarokban hátul, a nagydarab fekete srác mellett. Fújt egyet és szemét le sem véve az üres székről egyenesen és katonásan odavonult. Táskáját a padra tette és komótosan leült. Szíve a torkában dobogott, keze remegett.
-Hiába vagy nagy, apafej, ha lassú mint egy fa! - röhögött a bátyja rajta mindig ha bunyózni kezdtek. - De az se baj, ha a kezed lassú, de az eszed vágjon! De te bazzeg, neked az agyad helyén is szőr nő bazzeg!
Az osztályban zajlott a tízévesek kegyetlen hétköznapja. A lányok csapatokba rendeződve pusmogtak, nyíltan utálkozva a másik csapatra. a fiúk hangoskodtak, lökdösődtek és igyekezték az apjukat vagy a bátyjukat utánozni. Loo minden ízében félt, hogy valamelyik hangadó fiú elkezd vele kötekedni, mert akkor hamar kiderül, hogy nem tud igazából verekedni, csak nagy. Sokkal nagyobb mint a többiek.

A tanárnő megjelenése némiképpen halkította az osztály alapzaját, de nem csendesítette el teljesen. Loo illemtudóan felállt, ahogy pár lány és két fiú is. A tanárnő köszöntötte az osztályt és egy alacsony kis fickót terelt beljebb, egészen a tábla elé. Loo addig nem látott gyereket kerekesszékben. Elkerekedett szemmel nézte a kis ferdeszemü fiút. Mindenki elhallgatott. a tanárnő hangja zendült csak könnyedén és határozottan.
-Lui, légyszíves gyere ide.
Csend.
-Lui, kérlek gyere ide.
Loo felkapta a fejét és egy pár másodperc elteltével döbbent csak rá, hogy őt hívjál Luinak.
-Igenis. - motyogta és már ment is ki a tanárnő másik oldalára állni. Szemben az osztállyal. Ennél kevés félelmetesebb dolgot tudott elképzelni. Negyedikben csatlakozni egy osztályhoz nagyon nehéz.
-Kedves osztály. Ez a két fiú mától ide jár hozzánk. Fogadjátok őket szeretettel. Lui Hozario és Keyo Changwani. Keyo ebben a kerekesszékben tud közlekedni. Ott fog ülni Kim mellett a harmadik padban. Lui pedig hátul Huber mellett. Menjetek a helyetekre srácok. - fordult a tanárnő előbb Keyo majd Lui felé.
Lui megkönyebbült.
-Ha valakit kipécéz itt bárki az a nyomi csávó lesz. - mosolygott magában és immár sokkal könyedebben vonult a helyére.

Másnap a tolókocsis csávó ott billegett a hülye szekerével a járdán előtte. Aprótermetű anyja tolta, de a srác minduntalan maga akarta magát hajtani. Az anyja fojtott hangon veszekedett vele. aztán elengedte, hadd menjen a srác önerőből. Loo elkezdte megelőzni őket. Lelépett a járdáról, hogy kellő ívben kerülhessen, de a kiváncsisága erősebb volt és lenézett a fiúra. Tegnap hosszúnadrágban volt és volt a lábán cipő. Most rövidnadrágban volt, és nem volt lába, csak a térde alatt valami kis csontkezdemény fityegett. Loot annyira sokkolta a látvány, ahogy izmos de még így sem túl vastag ázsiai fiú küzdött a kerekekkel, és közben még a lábak illúzióját sem hajlandó kelteni hosszúnadrággal, mint tegnap.
Dudálás, fékcsikorgás. Loo elbotlott és Keyo elé esett. Keyo nem bírt már megállni és nekiment a nagydarab srácnak.
-Nem látsz bazmeg? - kiálltott rá Loo, miközben felállt. - Elütsz bazmeg? - aztán pillantása találkozott az asszonyéval. Megállt benne az ütő. - Bocsánat. Khm.
Keyo komolyan nézte a srácot.
-Te Loo vagy, ugye? Hátul ülsz Huber mellett.
-Jah. Na hello és csókolom. - dobta a szavakat maga mögé miközben elsietett. Arca vörös volt, alig kapott levegőt.

Az ebédlőben nagyszünetben Keyo egy vékony félszeg sráccal evett. Egyforma szendvicset ettek. Mikor észrevették Loot, a vékonyka srác megvonta a vállát és tovább rágott egykedvűen. Loo megállt Keyo előtt és végigmérte. Valahol mélyen annyira sajnálta ezt a srácot, hogy nem bírta nem bámulni. Szinte látta ahogy kiborítják poénból a kocsijából. Nem tudta mit mondhatna neki.
-Tök szar lehet egész nap ülni. - nyögte ki végül.
Keyo lassan lenyelte a falatot, szeme idegesen fürkészte Loo arcát. mat fel sem mert nézni. Babrált csak a szalvétával.
-Figyu, ha megigéred, hogy vigyázol rá, és visszaadod, kipróbálhatod milyen benne ülni. - mondta félszegen mosolyogva.
Loo kezében megállt a fantásüveg.
-Anyád megnyúz. - mondta érthetően de színtelenül a másik srác. Majd fojtott hangon suttogta Keyonak, továbbra sem merve felnézni.- Különben is Loo meg fog verni jövő héten, amikor kiderül hogy mennyivel okosabb vagy.
-Nem fogsz megverni, ugye? - kérdezte önkéntelenül is Keyo Lootol. az utolsó szótag halk volt, szinte csak tátogás. Keyo arcára kiült a vesztett csata tudat.
Loo kezdte visszanyerni a lélekjelenlétét. Nem is figyelt a srácokra. agya leragadt azon a ponton, hogy beleüljön a srác tolószékébe.
-Mit próbálhatok ki?
-A kocsimat. - veregette meg a kemény kerekeket Keyo. - Hm? Van kedved? - a szeméből eltűnt a magabioztosság, helyére félelem került.
-Hát... - Úgy csinált mint akinek nem sok foga fűlik a dologhoz. Valójában érdekesnek találta, de egyben rémisztőnek is. Mi van ha beül és úgy marad? - Nem érdekel a dolog.
-Hm. Kár. Olyan gyorsan lehet vele menni, mint egy bringával. De ha nem, nem.
Mat befejezte a szendvicsevést és akkurátusan galacsinná gyűrte a szalvétáját.
-Anyád megnyúz, Keyo. Én szóltam. - a másik srác hangja érzelemmentes volt.
-Oké. Kipróbálom. - nyögte. - Menjünk ki a kosárpályára. -Ott talán nem lát meg senki. - tette hozzá gondolatban.
-Oké.
Mat bedobta a galacsint a kukába és kockás ingének lobogásával körbevéve mutatta az utat a kosárpályáig. Ott Keyo nemes egyszerűséggel kizuttyant a székből és úgy mutatott a szerkezetre, mint egy idegenvezető egy szoborra.
-Íme! Nem csúcstechnika, de megteszi.
Loo bután pislogott. Mat finoman elvette tőle a hátizsákját és leült Keyo mellé.
-Anyád megnyúz, de többször nem emlékeztetlek erre.
-Oké, de mit tehettem volna. ha kipróbálja talán máshogy lát majd. - mosolygott szelíden Keyo. Loo pedig finoman beleült a kerekesszékbe. Lábait óvatosan feltette a lábtartóra és megpróbálta elindítani a járművet. Nehéz volt. Kanyarodni még nehezebb, felgyorsulni még csak csak ment, de megfelelően fékezni már alig. Keyo és Mat egymás mellett ültek és hümmögtek. A kosárpályán kívül lassan gyűltek a srácok. Loot annyira lekötötte a manőverezés, hogy észre sem vette őket.
-Hé nyomorék! Kipattintottak a székedből? - üvöltött be az egyik.
Keyo arca elvörösödött.
-Nem tudlak megvédeni, ugye tudod? - mondta halkan Mat, ugyanazon a színtelen hangon ahogy eddig is beszélt
-Tudom. - Keyo arca egyre vörösebb volt. - Az elején kell tisztázni az erőviszonyokat.
-Ki mondta ezt?
-Anyám.
-Azt is mondta, hogy mássz ki a székből egy hatalmas nyílt tér közepén, és add oda az legnagyobb fiúnak az osztályból?
-Ma reggel elgázoltam... illetve beesett alá.
Mat elröhögte magát.
-Anyád látta?
-Mindennek elmondta sistergős hangon, tudod.
-Jah.
-Aztán azt mondta, hogy tegyem szövetségessé.
-Szuper. Szerintem nem erre gondolt.
-Nem mondta meg hogyan. Tudod milyen.
A srácok a pályát kerítő hálóra másztak és kiabáltak befelé.
-Undorító vagy! Menj a nyomik iskolájába!
Végre Loo is felocsúdott és odagurult nagy nehezen Mat és Keyo mellé. Nehézkesen kiszállt és nemes egyszerűséggel visszaemelte Keyot a székbe. Mikor lerakta döbbent meg és jött zavarba a mozdulatától.
-Köszi. - motyogta zavartan Keyo, - vissza tudok mászni... - felnézett a hatalmas srácra akinek arcából birka nyugalom áradt, szelíd zavar és amikor felnézett Keyorol a kerítésen lógó srácokra, Keyo meglátta benne a félelmet. Loo pont annyira tartott a többiektől, mint ő maga.
Loo csak azt látta, hogy az ordítozók sokan vannak. keyo meg egy szikár izmos kis fickó, de teljesen esélytelen ha fel akarják borítani. Aztán ez a kis fickó felpattant a székben és kis teste minden erejét latba vetve iszonyatosan elüvöltötte magát.
-Akinek baja van velem, jöjjön ide, aki meg képes békén hagyni takarodjon el.
Döbbent csend lett. Egy tolató autó dalammkürtje hallatszott csak a tanári parkolóból. Loo végre felfogta mi az ábra és elkezdett remegni a térde. Ő aztán nem tudja megvédeni ennyi felbőszült sráctól, az hétszentség. Hogy össze ne essen rátámaszkodott Keyo kocsijára. Mat szélesen elvigyorodott és feltette a lábát a lábtartóra. Így vártak pár percet, mire mindenki eltünt a pálya széléről.
-Kösz Lui. Délután elmegyünk bringázni. Ha van kedved gyere velünk.
-Umm. -Mondta Loo és elkezdett az épület fele cammogni.
-A pizzás előtt találkozunk fél ötkor. Ok?
-Nincs bringám... - morrant hátra Loo és elvörösödött.
-Akkor mész az enyémmel. - Mondta lazán Keyo.
Mat felnézett, szemöldöke a haja tövéig szaladt.
-Nem is mondtad, hogy van.
-Nyertem egy sorsjeggyel múlt tavasszal. Nem engedtem meg anyámnak, hogy eladja.
Loo hátranézett aztán megállt.
-Komolyan így fogsz bringázni? - nézett döbbenten Loo.
-Hát máshogy nem tudok. - nevetett Keyo.