Géza

-Hé, négykor indulunk. Kapd már össze magad! - ordított be a sátorba a kisebbik Tomkó. Géza lassan kimászott a sátorból. Kezében a nehezen összetekert hálózsákkal. arcán fáradt másnapos fintorral.
-Figyu, ha látod Dzsót, szólj már.
-Jah. Bakker még csak pakolgatsz? - Tomkó röhögve ivott bele a langyos sörbe. A sziget leamortizált sátortábora lassan alakult halott fű között tenyésző szemétkupacokká. Tomkóék sátra már összecsomagolva várta a nagy alpinista zsák mellett hogy bekerüljön az Opel csomagtartójába. Géza betuszkolta a hálózsákot a tokjába és visszamászott az iglu mélyére, hogy a bekerült szemetet és füveket kisepregesse egy koszos zoknival.
Délután volt már erősen. Sör és hányás szag vegyült izzadságszaggal és a Duna közelségéből fakadó éoshadtvíz és halszaggal. Géza miután kitakarította az iglut leült az üres sátor nyílásába. Géza semmit nem érzett. Fogalma sem volt hogy legyen ezután. Kárót kidobta pénteken. Halálosan belefáradt a titkolózásba, a lopott percekbe az óvintézkedésekbe és a kurvákba. Gyűlölte, hogy mindig mindenkinek valamiért hazudnia kell. Nem akart ott lenni. Tiszta lapot akart, új kezdetet. Tiszta, áttekinthető életet és egy rendes de nem unalmas lányt. Képtelenségnek, tündérmesének tűnt.
-Mifasz már, édes egy Géza ecsém? - hülyéskedett Tomkó. - Hát csak nem a szerelem vitt el z eszed?
-Hol van Dzsó?
-Faszom tudja. - váltott vissza a saját hangjára a kis Tomkó. - Majd előkerül. Én lebontottam, összepakoltam, kidobtam és kupacba raktam, ahogy meghagyta. - kortyolt egyet a sörből és lábujjal megbökte Géza sátrát.
- Ez a szar a Káróé, nem?
- Jah. - Géza ezen a ponton elégelte meg a kis Tomkó társaságát. Felpattant és amilyen gyorsan csak tudott összepakolt. Tomkó csak nézte és néha epés megjegyzéseket tett rá. Végül Géza megállt előtte a coca colás pólóban, amit harmadik napja hordott és miközben a vállára kanyarította  zsákot odavakkantott a srácnak.
-Mondd meg a bátyádnak, hogy dolgom akadt, és nem megyek veletek haza. majd hívom ha van cucc. Addig meg minden jót meg köszi, meg amitől megnyugszik.
Tomkó letette a sört.
-Nebasz, haver. Mit csinálsz?
-Járok egyet. - Mondta Géza de már nem is figyelt a srácra. Elindult a K hídon kifele a szigetről. Előre, csak előre. Felült a HÉV-re, aztán valami villamosra és amikor a tömeg leszállt leszállt ő is. Teljesen szét volt esve. Remélte, hogy csak a fűtől meg a sok sörtől. De valahol mélyen tudta, hogy nem. Itt az élete van romokban. Nem akart visszamenni Nyíregyre. Itt volt minden a zsákban ami kell. Minden más legyen Káróé meg a hiénáké.
-Mindenki bekaphatja.-morogta magaelé és letette a nehéz zsákot a villamosmegállóban a pályaudvar előtt.

Hosszú ideig állt ott. Végigvette fejben mindazt mi kimaradt, mindazt mit ott hagy ha most lelép. Barátokat és ellenségeket. Tárgyakat és érzéseket és nem tudta mit tegyen eztán.Ott állt és egy ponton nem bírta tovább. Fókuszálatlan tekintetét kiélesítette és végignézett az utcán kiindulópontot, útjelzőt keresve.Így vette észre őket. A srác és a lány egymás mellett ment ugyan, de a srác kerekesszékben volt Úgy fogták egymás kezét.
-Csilla barátai - nyilalt belé a felismerés Gézába. Felkapta a zságot és feléjük sietett.
-Hello - mondta és kezet nyújtott Keyonak.
-Hello! Mi újság? Hogy vagy? - jött a sztenderd amerikai formula. Géza megtorpant.
-Bocs hogy így rátok rontok. Csak...
A lány, akit talán Aminak hívtak mosolygott és azonnal a segítségére sietett.
-Szia Géza! Jó, hogy jössz! Maradt pár póló a te méretedben is. levállalnál egyet? - és már húzta is elő a szigetes pólót a batyujából.
-Persze, de csak almásat hordok.
-Azon ne múljon - nevetett a nagydarab csaj és előszedett valahonnan egy filcet és akkurátusan megrajzolta az almahegyet és a rajta ücsörgő párocskát is. Hajszálpontosan ugyanolyanra, mint ahogy Csilla polóján volt. Aztán átnyújtotta.
-Köszi.
-Nagyon szívesen. A száma megvan?
Géza ledermedt egy pillanatra, de aztán megtalálta Csilla számát a telefonjában.
-Meg, persze meg. De az e-mail címe nincs.
A lány szélesen mosolygott de volt benne valami furcsa.
-Oké. Itt van. - és lefirkantotta egy szórólap hátára. A srác közben csak ült ott szenvtelen arccal és nézte a lányt. Amikor Géza kezébe került a szórólap, rajta Csilla címével és telefonszámával és e-mailjával Gézát elfogta valami zavar velük kapcsolatban..
-Nem tudom, mikor jövök pestre újra.
-Dehogy nem. - Vonta meg a vállát a lány, mint aki nem érti. Az arca komoly volt. Nagyon komoly. Géza megértette.
-Uhh. Bocs, hogy feltartottalak. Köszi a címet! - mondta és kezet nyújtotta  srácnak. Az elfogadta és elindult a metro felé. A lány, akit talán Aminak hívtak egyre vörösebb szemmel állt vele szemben. Keyo egyre távolodott.
-Akkor ? - Kérdezte Ami, és a szomorúság immár palástolatlanul ott volt az arcán.
Géza szürreálisnak érezte a jelenetet de nem az a fajta srác volt, aki megijed.
-Akkor remélem jövő hétvégén.
Ami arca egyszeriben felvidult.
-Nagyon örülök! Akkor addig is minden jót! - mondta és Keyo után sietett.
Géza csak állt a Nyugatinál a villamosmegállóban, kezében a meghekkelt pólóval és végre megnyugodott. Jövő hétvégén biztosan itt lesz. Hol is lehetne máshol?