Géza

Végül elköltöztette abba a parányi kis lakásba az Odeon mozi mellé. Ott ült a konyhában az ajtóval szemben és lassan de folyamatosan ette a vajaskenyereket újhagymával. Rágott és harapott és rágott és harapott. Csilla dudorászva ültette el a virágokat a hatalmas virágládákba, amiket a téglafal tövében talált.
Négy hívás érkezett aznap. Káró kereste, hogy menjen vele Rigába egy tárgyalásra, Talpas akarta valami szórakozóhelyre vinni, ahol a lányokra kellett volna vigyázni, és Iljenko is megtalálta, hogy kísérje el a nejét Brüsszelbe valami divathétre. Mindre nemet mondott. A vajaskenyéren rágódva érezte hogy ásít a bankszámlája a visszautasított melók után járó pénzekért.
35 négyzetméter. Budapest, belváros.
Felkapta az övtáskáját és mentében végigsimította Csilla hátát.
-Majd jövök. Dobj egy esemest, ha hozzak valamit. Hétre visszajövök.
Csilla felnézett és hosszan nézett utánna. Érezte a tekintetét, az értetlenségét és azt a bújkáló szomorúságot, ami egyre többször kúszott be melléjük a párnák közé. Annyira szégyelte magát, hogy csak ágyra jár szinte. pedig egy sereg dolgot szeretett volna kipróbálni a lánnyal.
Behúzta a nyakát és a lába elé meredve sietett ki a hűs, dohos lépcsőházból.

A személyzetis egy sovány, vékony bajúszos fickó volt. Nézte őt és egyre jobban összeszorította a fogát.
-Nem tudom, kérem, nem tudom.
-Legyen szíves. Mindent tudok, ami ehhez a munkához kell. Kérdezzen és válaszolok.
-Na de nincs felvétel. Ha nincs felvétel akkor nincs felvétel.
-De egy ilyen helyen nem nagy ügy még egy embert felvenni.
-Már hogy ne volna nagy ügy! - csattant fel a kis ember. -De ha nekem nem hiszi bevihetem a főnökhöz, az mejd a szájába rágja, hogy megértse.
Azzal sarkonfordult és magában dohogva szedte a lábait. Géza belül reménytvesztve, kívül elégedettséget és magabiztosságot sugallva lépkedett mögötte.
-Karcsikám. Van itt egy fickó aki állást akar. Mondtam neki, hogy nincs hely, de nem hagy dolgozni.
-Jó napot. - mondta Géze nyugodta rá a szóáradatra.
-Jó napot. Jól van jól. Hát menj a dolgodra. - A főnök harmincas borotvált, kicsit testesedő férfi volt. Hófehér bőre, puha kezei egyértelművé tették Gézának, hogy nem sokat van szabad levegőn.
-Adjon nekem egy állást.
-Nem így megy az. Ha van hely meghirdetjük. akkor lehet írni pályázatot interneten. Aztán kinyomtatom, elolvasom és kiválasztom ki jöhet. Nem lehet így az utcáról beesni.
Géza persze tudta jól, hogy nem így mennek a dolgok. Lassan becsukta az ajtót és odalépett a fickó elé. Fölémagasodott, mint egy hegy, uyganúgy ahogy az ukrábnok könyvelőjére a tavasszal, vagy  Zsenij két mitugrászára a kártyaasztalnál, vagy Káró lotyóira licitáló Jakucsra. Volt rutinja benne, hogy anélkül legyen  halálosan fenyegető, de minimum domináns, hogy bármi terhelőt tenne. Egy szó sem, egy valóban fenyegető mozdulat sem. Kisugáruzás, tartás és hang.
-Legyen szíves. - Mondta a jól bevált, rekedtes és teljesen érzelemmentes hangon. A főnök még jobban elfehéredett.
-De uram... ez csak, ez csak...
-Legyen szíves vegyen fel.
-Um... - villámgyorsan ugrottak kukacszerü fehér ujjai a billentyűzetre. - Jól van. Van valami releváns végzettsége?
Géza elmosolyodott és letette a mappát a halálra rémült fickó elé.
-Kertészetin végeztem. Itt a diplomamunkám dokumentációja és a diplomám másolata. Megfelel?
-Hogyne.. - A fehér ujjak a billentyűzetről remegve vetődtek a mappára. Gyorsan felnyitották és belelapoztek. A remegés alábbhagyott. - Értem. Nos. Hm. Minimálbért tudok ajánlani.
-Megfelel egyenlőre.
-Akkor hagyja ezt itt, meg az adatait adja meg és hétfőn reggel hatra várjuk. Um...
-Köszönöm. Az adataim ott vannak a mappában, a belső oldalon... ott.
-Um..
-Akkor írjunk alá.
-Igen. - riadtan pislogott Gézára, aztán újra elkezdtek az ujjai idegesen kopácsolni a klaviatúrán. Kisvártatva felsercegett a nyomtató. - Tessék. Itt... és itt. Köszönöm.
-Köszönöm.
-Akkor hétfőn.
-Igen. Minkaruhát kap hétfőn a személyzetistől.
-Köszönöm. Viszlát.
-Um...

Csilla filmet nézett a notebookon. Úgy csúszott mellé a kanapén mint egy jó kutya.
-Minden rendben? - kérdezte szemét le sem véve a monitorról.
-Aha. Kivertem egy fasziból egy munkaszerződést.
-Mi? - Csilla merőn bámult rá. - Mit beszélsz?
-Tudod... - hatalmas tenyerébe vette a lány kezét. - Ez jön, ha baj van. Szóval ha nem értik meg elő tudom venni.
-Te megvertél egy személyzetist?
-Dehogy! - elnevette magát olyan bizarr volt az egész, így utólag. - Csak csúnyán néztem.
-De hogy? Miért?
-Hétfőn kezdek. Itt a szerződés. - fejével a konyha felé bökött. - Praktiker.