Azok a napok, amikor volt rádiózás, még istenesek voltak. Akkor muszáj volt felkelnie, összerendeznie a gondolatait, és szavakat keresni. Szavakat, amelyek eddig természetesen jöttek, maguktól, és ő boldog volt, hogy megoszthatja őket. Most azonban keresnie kellett, tudatosan végiggondolni, hogy mit mondjon, és előkotornia könyvekből, az internetről, az emlékeiből. Mert tudta, hogy ha most egyszerűen csak leülne a mikrofon elé, csupán csönd folyna belőle. Úgy, mint a viasz.
Hallgatag lett, magába forduló. És miközben gyakorlatilag megszűnt beszélni, gondolatban teljes erejével azon pörgött, ami történt. Teóriákat gyártott, próbált visszaemlékezni rezdülésekre, kereste a mozgatórugókat, amiket esetleg nem vett észre. De bárhogy is gondolkodott, nem tudott visszaidézni mást, csak őszinte, bizsergető örömet, lélegzetakasztó lelki ismerősséget, jókedvet, könnyedséget, ez-így-természetes érzetet. És ezen ponton Keyo kiakadt. Képtelen volt felfogni, hogy miért kell ezt ennyiben hagyni. Hogy Ami miért nem bólintott rá a kontakt-cserére, és miért nem gyártanak már mindketten gőzerővel terveket arra, hogy hogyan juthatnának vissza egymás közelébe.
- Nem értem – mondogatta Matnek, miközben oda sem figyelve szorongatta a teli sörös dobozt a kezében. – Nem is próbál küzdeni, érted?
- Talán neki más ez az egész.
- Más?
- Nehezebb.
- Nekem se könnyű, a kurva életbe, de eszembe se jut, hogy ne fussak neki! Egyetlen halál van: ha meg sem próbálom. Ő meg ezzel kezdte. Ennyi volt, köszönöm.
- Lehet, hogy van valakije. Lehet, hogy csak egy hétre szóló kiruccanás volt neki az egész.
Keyo elgondolkodott.
- Lehet.
Mat vállat vont.
- Vagy nem. Vagy egyszerűen csak fél. Nem tudhatjuk.
- De ezt magyarázd meg nekem, Mat: mitől jobb a félelem, mit kipróbálni, hogy nem megy-e mégis? Ha nem megy, még mindig hazamehetek és félhetek tovább, nem?
- Rossz tapasztalatok?
- Ugyan – legyintett indulatosan Keyo, aztán a doboz után kapott – Ó, a francba! Bocs.
- Semmi gond – vont vállat halvány félmosollyal Mat, és letörölte az arcára fröccsent sört.
- Tudod, mit mondok? A tapasztalat: lószar. Csak arra az egy helyzetre, és csak azokra az emberekre szól, akik átélték. Senki másra nem általánosítható, érted? Más ember-más helyzet.
- Meddig akarsz még pörögni ezen?
- Mi? Ja, értem. Unalmas lehetek, tényleg. Ne haragudj, cimbora. Csak…annyira nehéz megértenem.
- Kimozdulunk este?
- Hová? Hé, Mat!
- Gondoltam, megnézhetnénk a…
- Mit? Mi van veled?
- A Bowell-házat.
- Pfff. Mat?
- Mi van?
- Ezt komolyan mondod?
- Hát…ha neked is oké…igen.
- Mi történt?
- Arra gondoltam…talán…kimozdíthat ebből.
- Nincs szükségem rá.
- Tudom.
- Akkor?
Mat vállat vont, és enyhén elpirult.
- Hagyjuk.
Keyo hosszan nézte az arcát, aztán lassan bólintott.
- Oké. Hagyjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése